2011. július 28., csütörtök

Láthatatlan Kiállítás

Tegnap útrakeltünk a Naggyal, és megtapogattuk a Láthatatlan Kiállítást. 8-9 éves kortól ajánlott, valóban nem is érdemes kisebb gyerekkel menni. 15 percenként indulnak a max. 8 fős csoportok, érdemes előre időpontot foglalni, különben várhatunk, amíg akad szabad hely. A kiállítás 12-kor nyit.

Mi pont 12-re foglaltunk időpontot, kicsit korábban érkeztünk, így egy picit várnunk kellett kinn. Nem messze tőlünk sziesztázott a Láthatatlan Kutya:



Legnagyobb sajnálatunkra a gazdája viszont valóban láthatatlan volt, így nem ismerkedhettünk meg vele közelebbről, azért csak fényképezgettük.

Összegezve: nagyon jó volt! A tárlatvezetés végén a sötét büfében elfogyasztottunk 1-1 üdítőitalt, természetesen sötétben kiszámolt fizetséggel. Figyelmesek az árképzéssel, mert ha mondjuk nem 150 forint egy üdítő, hanem csak 145, akkor nem biztos, hogy pontosan eltaláltam volna, hogy miből mennyit adjak :D

Végül még a Braile-írást is kipróbálhattuk. Én 5 évig tanultam iskolában gépírást, azóta is naponta gépelek vakon, de nem hiszem, hogy ezt használható szinten meg tudnám tanulni.


Braille-írás (vakok írása) ? Hogyan írjuk? Hogyan mondjuk?


Amikor az interneten, folyóiratokban és más kiadványokban szó esik a vakok írásáról, gyakran helytelenül használják ezt a kifejezést, úgy utalnak rá, mint Brej írás, Bráj írás, Breil-írás, Breille-írás, Bréj-írás, Bril írás, Brail-írás, Braile írás, vagy éppen mint pötty, dudor.

A magyar helyesírás szerint a vakok írására következőképpen kell utalnunk: vakírás, Braille-írás, pontírás, domború írás.

Előfordul az is, hogy a vakírás feltalálójának nevét Louise Braille-nek írják. A helyes írásmód: Louis Braille.

A kiejtés: Magyarországon többnyire ?Bráj írás?-nak ejtjük, de vannak akik ?Brej írás?-nak mondják. Az előző a hitelesebb, mert a francia kiejtéshez közelít. Louis Braille nevének kiejtése pedig: Lui Bráj.

2011. július 24., vasárnap

(Papír) teknős

Az úgy kezdődött, hogy még télen, amikor nem állnak csinos halmokban a sárgadinnyék a zöldségeseknél és úton-útfélen, hanem hosszú utazás után kényelmes papírfotelben pihenik ki fáradalmaikat a hiperek polcain, találkoztam egy üresen árválkodó dinnyetartó papírral. Rögtön megláttam benne a teknőst, és haza is hoztam. Aztán csak vártunk, vártunk egymásra.

Csütörtökön eljöttek hozzánk a lányok barátnői, kicsit esett, a csajok bent nem nagyon maradtak el, úgyhogy gyorsan előkaptam a papírtálcát, festéket, ecsetet, ollót és kitelepültünk a teraszra. A lányok 4-en voltak, no meg én, és nagy szerencsénkre pont 5 mélyedés, pontosabban teknős hát állt rendelkezésünkre, a fejeket pedig tojástartó tálcából készítettük. Vágtunk - leginkább én, festettünk és mosakodtunk :D


Külön felhívnám a figyelmet a középsőre :D

A Kicsi elég tágan értelmezte a "mindenki olyanra festi, amilyenre szeretné" kijelentést, de az övé így tökéletes!

Aki szeretne még ilyen "Recycling" dolgokat készíteni, nézzen szét például Virágnál, nagyon jó ötleteket fog találni.

Alkotás közben megbeszéltünk 1-2 apróságot a teknősökről, szóba került a teknősbéka és a nyúl esete. A társaság legidősebb tagja jutott tovább annál, hogy már hallott róla, és elmondani a lényegét, ezért úgy gondolom, jövő héten tartunk (tartok) egy rövid, de velős (báb)színházi előadást a témában :D Most épp a bábokon töröm a fejem :DD