Szél

A természet nem akarja, hogy zöldüljünk. A csütörtöki nagy szél letépte a komposztláda tetejét. Szomorú vagyok :(

Csokisapkás gesztenyegolyó

Nagyon szeretjük a gesztenyét. Nem a sültet, azt valahogy nem jön be, hanem a pürét. Általában nem vacakolunk vele sokat, csak néhány másodperccel a már majdnem kiengedett állapot elérése után befaljuk. Mikor olyan kedvem van, golyókat csinálok belőle a lányoknak, úgy adogatom nekik.

Az Apjuk mostanában rákapott az egyik kereskedelmi televízió adóján futó tehetségkutató műsorra (na, vajon mi az?), és mivel az elmúlt időben nagyon sokat dolgozott, nagyon fáradt, gondoltam, jól esne neki egy kis meglepetés.

Csak egy csomag gesztenye volt itthon most, ami barátok közt is kevés 4 főnek, azt a Kicsi egymagában megenné. Ezért csavartam egy kicsit a dolgon (azt azért nem hinném, hogy én találtam fel a spanyol viaszt), önöttem hozzá egy kis tejszínt, hozzáadtam némi darált kekszet, golyókat formáztam belőle, és vízfürdő felett felolvasztott étcsokoládéba dugtam az egyik felüket. Olyan hideg van már kint, hogy néhány perc alatt rájuk keményedett a sapka.

Nem kellett sokkal több idő ahhoz sem, hogy elfogyjanak.

Illegális gyárak

A minap olvastam, hogy valahol illegális cigarettatöltő szerekzetet foglaltak le a hatóságok. És akkor bevillant! Gyár a garázsban! Voltak ugye a zugpálinkafőzők, meg vannak az illegális húsüzemek, most meg ez a "cigarettagyár". Ez kell nekem. Pontosabban egy zsebkendőgyár! Mivel amúgyis munkát adunk egy kisebbfajta zsebkendőgyárnak, egyszerűbb lenne megcsinálni, mint megvenni. Nem elég, hogy egyébként sem vagyunk kisfogyasztók, kell vinni az óvodába, az iskolába az osztályba, az iskolába a napközibe és kézilabdára is. Ötletek a szerkezetre? 

Dobozlakó macska

Kicsiny házunk és kertünk flórája és faunája igen változatos. Nézzük a faunát. A tavasszal megfigyelhető fészekrakó macska és nádi macska után megjelent udvarunkon a dobozlakó macska:

Küllemében megtévesztően hasonlít fészekrakó és nádi társához, ám velük ellentétben, kizárólag csak az ősszel/télen, hűvősebb időben figyelhető meg. Ha észrevesszük, viselkedjünk visszafogottan, igen félénk. Különösen érzékenyen reagál a hangos cica! felkiáltásokra, és nehezen tűri az erőteljesen matató kezeket.



Bagoly

A süni után elkészültek az említett katicák is, ám gyorsan el is repültek, mielőtt lefényképezhettem volna őket. Ez a bagoly

viszont nem menekült a kamera elől. Ugyanolyan technikával készült, mint a süni, és ugyanarra a fára fog kerülni, amelyik alatt a süni csücsül majd. Remélem. A színe szürke, ezt a kép nem igazán adja vissza. (Tudom, hogy a baglyok leginkább barnák, de a fánk is nagyrészt, így lett a madár szürke, hogy elüssön a környezettől.)

Itt van az ősz

Bár az időjárás még nagyon is a nyarat idézi, visszavonhatatlanul itt az ősz. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint kedves kis kosztosaink, akik ma reggel az udvaron vártak. Vagy nem vártak, mindenesetre itt voltak. Hárman, és egy zöldike is.

Mivel múlt télen nagyon rákapott a cirmos a cinkehúsra, félő, hogy idén sem kímélné őket. Azt hiszem, itt az ideje, hogy átnézzük a szilvafára, a madáretető alá felrakott tüskés ágakat, mielőtt baj történne. Magokat már hoztunk bele délelőtt - a fekete napraforgó a kedvencük.

Karton süni

Az oviba készült ez a süni. Egyszerű és nagyszerű. Főleg a tüskéi mutatósak, és pont a tüskéi miatt nem kimondottan gyerekeknek való a készítése. Én azért nagyon élveztem :D Valószínűleg készül majd egy sötétebb testvér is hozzá, ha végeztem a katicákkal.

A süni mintáját átmásoljuk zsírpapírra, körbevágjuk, a száját és a tüskéit sniccerrel kivágjuk, a testet ollóval körbe. Megfestjük az orrát, szemét, arcát, majd ha megszáradt, óvatosan kiemeljük a tüskéket.

Tészta-gyöngy

Sok helyen találkoztam már ételfestékkel megfestett tésztával. Remélhetőleg 2 héten belül a Kicsi is oviba fog járni, viszont... Nem is tudom, hogy írjam le. Szóval elég körülményesen vették fel óvodába. Beíratkozáskor jöttek rá a városban :-O, hogy túl sok a gyerek, a hely viszont mondjuk úgy, kevés, ezért gyors óvodabővítésbe fogtak. Ami egyrészről jó lenne, ha nem éreztetnék velünk folyamatosan, hogy milyen hálásnak kellene lennünk nekünk, akiknek fellebbezés útján került be a gyereke az óvodába, másrészről kíváncsi vagyok, milyen lesz, nulla kerttel, nulla játékkal. Játék annyi lesz, amennyit az anya-óvodából el tudnak könyörögni, no meg amit a szülők bevisznek. Ezért is gondoltam, hogy festünk néhány csomag tésztát, a jó nagy fajtákat a kicsik is fel tudják majd fűzni. (Az anya-intézményünkben vegyes csoportok vannak, a két mostoha csoportba - ahogy emlegetni szoktuk őket - viszont csupa-csupa kis 3 éves fog járni.)

Mit ne mondjak, egyszerűbbnek tűnt, mint amilyen volt :D Jó nagy csőtésztát választottam, kéket, pirosat, zöldet és lilát szerettem volna festeni. A piros pillanatok alatt megfogja, a zöld úgy-ahogy, a kék alig, a lila pedig amit a pirosból és a kékből kevertem, talán mint a zöld. Kicsit eltoltam, mert papírtörlőre szedtem a tésztákat, minimális kevergetéssel - vacsoraidő volt, így a papír jól ráragadt. Ráadásul a kék fel is puhult, mert a színhatás kedvéért tovább áztattam. Ez tegnap történt, ma újra próbálkoztam. Szűrőben csöpögtet, sima tálcára kirak módszerrel (ma penne tésztát használtam). Ez már jobbnak tűnik, de a kéket hanyagolni fogom, inkább megpróbálom majd a citromsárgát.

Természetesen, ha már kéznél volt a tészta, gyorsan kipróbáltuk itthon is :D

Lassan megkezdjük a nagyüzemi gyártást, hogy mire a munkásokon kívül az ovisok is bemehetnek az új oviba, megfelelő készlettel rendelkezzünk :)

Sziréna

Elég sok sorozatot nézek (pirulok erősen), szeretem a krimiket (is) nagyon. Soha nem értettem, ha tudják, hol a rossz fiú/lány, miért kell 15 autóval, erősen szirénázva érte száguldani. A 15 kocsi még ok, no de a sziréna? Bizonyára süket az összes bűnöző. Aztán meg csodálkoznak, ha csak lebben a függöny az ablakon.

Dobot készítettünk

Dobot készítettünk a héten. Az itt talált ötlet szerint indián dobot, de már rájöttem, hogy minket "átvágtak", mert formáját tekintve nem is indián, hanem kínai dob :D Mindegy, ez nem változtat a lényegen, a hangszerek készen, mi pedig jót mulattunk.

Mikor rátaláltam, rögtön vigyorogni kezdtem, végre, itt a bizonyíték, nem hiába gyűjtögetem én a Medve dobozait! Nem csak a Medve korongokat, hanem sok minden mást is, amit meglátok, megveszek, pedig még nincs is helye (még a fejemben sem), aztán egy váratlan pillanatban jön valami, és mindjárt helyükre kerülnek a kincsek.  

Gyorsan előbányásztam 3 dobozt, és az Apjuktól kért diszperzittel fehérre kentem őket. 3 réteg kellett hozzá, úgy már elég jól fedett.

Mikor megszáradt, előszedtük a festéket, amilyet soha többet nem veszek. (Most használtuk először, de szörnyű volt.) Ezekkel indián jellegűnek szánt mintákat próbáltunk festeni rá. Ki ilyet, ki olyat. 

Újabb száradás után fonal végére kötöttünk nagy fa gyöngyöket, kifúrtuk a doboz két szemben lévő oldalát, átdugtuk a fonalat, és a másik végét ott csomóztuk meg, hogy ne jöjjön ki.

A két beapplikált dobverő közé beragasztottunk egy darab nikecellt (azt hiszem, az volt :D, Apjuktól kaptuk) kicsit kifúrkáltuk, majd ráragasztottuk a doboz tetejét is.

A lyukba beleragasztottunk egy-egy evőpálcikát, és kész is lett a mi indiánnak hitt kínai dobunk.

Van még egy, arról sajnos eddig nem készült fotó.  

Libaterelő 14

Teljesítménytúrázni voltunk tegnap a Naggyal. Tavaly jött a vágy, hogy túrázni, túrázni szeretnék. Sajnos, ez már ősz végén volt, így egészen idén májusig kellett várnom/várnunk az első erőpróbára. Azért várnunk, mert a Nagynak jönnie KELL, mese nincs. Májusig pedig azért, mert előtte olyan rossz idő volt, hogy nagyon.

Májusban teljesítettük a Dolina 13-at Albertirsán, én augusztusban a Pomáz Körül-Belült, míg a Nagy a Börzsönyben lógatta a lábát, tegnap pedig a Libaterelő 14-esét Úriban. Nagggggyon jóóóóóóó volt! Fényképek nem készültek (sajnos), mert olyan nagy a fényképezőgépünk, hogy inkább itthon hagytam, jelentős súlya van.

A Nagy mostanra már elfeljtette, milyen volt a Dolina, először vigyorgott lelkesen, aztán jött szótlanul, aztán nyögött, nyögött és még egy kicsit nyögött. Estére viszont úgy belelendült, hogy már lélekben látja magát, mint bronzjelvényes teljesítménytúrázót. Úgy legyen, rajtam nem múlik!

Strandoltunk egyet hármasban

Kihasználtuk a várva-várt jóidőt, és elmentünk Ráckevére strandolni. A Nagy csütörtök óta a Börzsönyben lopja a napot, és bár hiányzott, azért hármasban is jól éreztük magunkat.

Tavaly már jártunk itt egyszer, és már mondhatni hetek óta tervezgettük, hogy idén is elmegyünk, csak hát az idő ugye... Reggel kicsit felhős volt az ég, ám ez nem tartott vissza minket, szerencsére. A nap végül kisütött, mi pedig csak fürödtünk, fürödtünk és pihentünk volna, ha a Kicsi nem rángat megint fürödni :D

Kicsit elrágódtam magamban a belépő kérdésén. 3 éves kortól 120 cm-es testmagasságig gyermekjegyet kell venni, 120 cm-es testmagasság felett pedig diákjegyet, ami +500 forint a gyermekjegyhez képest. A Nagy 143 cm, pedig még nincs 9. A legtöbb osztálytársa alacsonyabb nála, nem is kevéssel. Nem értem, miért testmagasság alapján kell különbséget tenni személy és személy között, miért nem lehet a klasszikus életkori határt alkalmazni? Mennyivel gyerekebb egy 118 centis 8 éves egy 141 centis 8 évsnél? Aztán: szinte mindenütt lehet már családi belépőt kapni, itt nem. A látogatók 95%-a gyerekkel ment, gondolom, mint mi is, elsősorban a gyerekek miatt. Lehet, hogy pont ezért.

Amúgy kicsit csalódtam, a belépőktől függetlenül, mert: 1.) kevés a wc, ami van, az is koszos, és annyira, de annyira büdös, hogy csak na; 2.) kevés az öltöző; 3.) kevés a szemetes; 4.) a gyerekmedence csúszdájához kisebb gyerekek nehezen tudnak felmenni, mert lépcső oda 0, ha a szülő felteszi, csoda, ha nem csúszik el, mert szerintem a körülötte lévő felületet a múlt században, de min. 1 hónapja takarították le utoljára, és a barna nyálka, ami a 'csempét' borítja, igencsak csúszós; 5.) egy lábmosó sem üzemelt :-O; hirtelen ennyi. Végül egy kis pozitívum: nagyon finom volt a lángos, nem papírvékony, nem szétégetett, használt olajban sütött, olajtól csöpögő vacak, hanem EHETŐ!, ami nagy szó strand-viszonylatban, szerintem. Összességében egy gyenge 7-est adnék neki, mármint a strandnak, ettől függetlenül a mi napunk 10-esre sikeredett! 

Megkérném a: - jégkrémgyártókat, hogy...

... legyenek szívesek olyan színezékeket használni, amelyek nem fesik meg a ruhát abban a pillanatban, amint lecsöppennek, igazán hálás lennék érte.

- cukrászdákat, hogy mindenképpen tartsanak hegyes végű tölcsért is, ne csak olyan laposat, hogy a kicsi gyerekek is ki tudják nyalni belőle a fagyit. Sőt. Ki tudják szívni belőle :D

- a gyorséttermeket, hogy használjanak hajlítható szívószálakat, hogy a gyerek ne döntse meg a poharat (ami fölé még nem tud hajolni, mert magas az asztal), és így ne boruljon az ölébe az összes innivaló.

- a BKV-t, hogy ne csak diákbérletet forgalmazzon, hanem diák JEGYET is, mert csinálnék én programot a gyerekeknek, de az utazás megfizethetetlen (és még csodálkoznak, hogy mindenki a gépkocsit részesíti előnyben a tömegközlekedéssel szemben). :-(

Tovább is van, mondjam még?

Segítségkérés a közösségi oldalakon

Igen,én is regisztráltam a facebook-on, és általában szeretem is, sok, számomra fontos dologról onnan értesülök (először). Van azonban a közösségi oldalaknak egy (több) olyan "funkciója?", amit nagyon, nagyon, nagyon-nagyon NEM szeretek.

Szinte minden héten megoszt egy-egy ismerősöm segítségkérést, amit más ismerőse tett közzé. Elismerem, bizonyos helyzetekben és ésszerű keretek között ez kimondottan hasznos lehet, ám... Vajon miért nem lehet egy icipici időt szánni arra, hogy ellenőrizzük a valóságtartalmat? Az utolsó két ilyen esetben, amikor pl. eltűnt személyt kerestek, elég volt az eredeti szerző oldalára kattintanom, és alig néhány másodperc alatt megtaláltam a bejegyzést, amiben már arról tájékoztattak, hogy meglett az elveszett? Még jó, hogy az ilyen segítségkérésekben van telefonszám is, amit lehet hívni, őrületbe kergetve a tulajdonost, valamint őrületbe kergetni az olyanokat, mint pl. én, akiket hihetetlenül bosszant ez a fajta emberi butaság. Na ja, lehet mondani erre, hogy eltűnt személyt viszonylag ritkán ismernek fel egy pár soros leírás alapján, és pusztán együttérzésből nem valószínű, hogy sokan felhívják a megadott számot, csak sajnos jópár menhely kapujában álló, esetleg mamáját elveszített állatkölyökről szóló segélykiáltás is kering :(

Emberek! Gondolkozzunk!

Amúgy jellemző, hogy az állatkínzásról szóló híreket, gazdikereső postokat 1000-en megosztják és lájkolják, ám amikor valóban segíteni lehetne, mondjuk parasportolóknak, hogy támogatáshoz jussanak, vagy világklasszis úszóra szavazni, aki ezzel ösztöndíjat nyerhetne, azt senki :-(

Láthatatlan Kiállítás

Tegnap útrakeltünk a Naggyal, és megtapogattuk a Láthatatlan Kiállítást. 8-9 éves kortól ajánlott, valóban nem is érdemes kisebb gyerekkel menni. 15 percenként indulnak a max. 8 fős csoportok, érdemes előre időpontot foglalni, különben várhatunk, amíg akad szabad hely. A kiállítás 12-kor nyit.

Mi pont 12-re foglaltunk időpontot, kicsit korábban érkeztünk, így egy picit várnunk kellett kinn. Nem messze tőlünk sziesztázott a Láthatatlan Kutya:

Legnagyobb sajnálatunkra a gazdája viszont valóban láthatatlan volt, így nem ismerkedhettünk meg vele közelebbről, azért csak fényképezgettük.

Összegezve: nagyon jó volt! A tárlatvezetés végén a sötét büfében elfogyasztottunk 1-1 üdítőitalt, természetesen sötétben kiszámolt fizetséggel. Figyelmesek az árképzéssel, mert ha mondjuk nem 150 forint egy üdítő, hanem csak 145, akkor nem biztos, hogy pontosan eltaláltam volna, hogy miből mennyit adjak :D



Végül még a Braile-írást is kipróbálhattuk. Én 5 évig tanultam iskolában gépírást, azóta is naponta gépelek vakon, de nem hiszem, hogy ezt használható szinten meg tudnám tanulni.

Braille-írás (vakok írása) ? Hogyan írjuk? Hogyan mondjuk?

Amikor az interneten, folyóiratokban és más kiadványokban szó esik a vakok írásáról, gyakran helytelenül használják ezt a kifejezést, úgy utalnak rá, mint Brej írás, Bráj írás, Breil-írás, Breille-írás, Bréj-írás, Bril írás, Brail-írás, Braile írás, vagy éppen mint pötty, dudor.

A magyar helyesírás szerint a vakok írására következőképpen kell utalnunk: vakírás, Braille-írás, pontírás, domború írás.

Előfordul az is, hogy a vakírás feltalálójának nevét Louise Braille-nek írják. A helyes írásmód: Louis Braille.

A kiejtés: Magyarországon többnyire ?Bráj írás?-nak ejtjük, de vannak akik ?Brej írás?-nak mondják. Az előző a hitelesebb, mert a francia kiejtéshez közelít. Louis Braille nevének kiejtése pedig: Lui Bráj.

Forrás

(Papír) teknős

Az úgy kezdődött, hogy még télen, amikor nem állnak csinos halmokban a sárgadinnyék a zöldségeseknél és úton-útfélen, hanem hosszú utazás után kényelmes papírfotelben pihenik ki fáradalmaikat a hiperek polcain, találkoztam egy üresen árválkodó dinnyetartó papírral. Rögtön megláttam benne a teknőst, és haza is hoztam. Aztán csak vártunk, vártunk egymásra.

Csütörtökön eljöttek hozzánk a lányok barátnői, kicsit esett, a csajok bent nem nagyon maradtak el, úgyhogy gyorsan előkaptam a papírtálcát, festéket, ecsetet, ollót és kitelepültünk a teraszra. A lányok 4-en voltak, no meg én, és nagy szerencsénkre pont 5 mélyedés, pontosabban teknős hát állt rendelkezésünkre, a fejeket pedig tojástartó tálcából készítettük. Vágtunk - leginkább én, festettünk és mosakodtunk :D

Külön felhívnám a figyelmet a középsőre :D

A Kicsi elég tágan értelmezte a "mindenki olyanra festi, amilyenre szeretné" kijelentést, de az övé így tökéletes!

Aki szeretne még ilyen "Recycling" dolgokat készíteni, nézzen szét például Virágnál, nagyon jó ötleteket fog találni.

Alkotás közben megbeszéltünk 1-2 apróságot a teknősökről, szóba került a teknősbéka és a nyúl esete. A társaság legidősebb tagja jutott tovább annál, hogy már hallott róla, és elmondani a lényegét, ezért úgy gondolom, jövő héten tartunk (tartok) egy rövid, de velős (báb)színházi előadást a témában :D Most épp a bábokon töröm a fejem :DD

Álmok

Néha álmomban írok. Csak úgy száguldanak a fejemben a gondolat-sorok, mint amikor valaki könyvet olvas. Kép nélkül élem meg őket, zakatolnak, összefüggőek, szépek és megismételhetetlenek. Mikor felébredek, még felsejlik belőlük valami, aztán gyorsan szertefoszlanak, mint a füst a szélben, és annyira, de annyira szeretném, ha valaki végre feltalálná az álom gondolat író gépet, hogy újra átélhessem őket.

Utálom dolgok 1.

Vannak napok, amikor semmi sem sikerül. Mint amilyen ez a mai.

Pöttyös vagy kockás?

Újabb tojások készültek, ezúttal pöttyös és kockás anyagból. Apjuk kért egy kockásat az autóba (meg is lepődtem), a Nagynak a pöttyös tetszik, a Kicsinek mind a kettő, nekem mindig az, amelyiket éppen csinálom. Ők négyen pedig Fruzsihoz költöztek ma.

A valóságban sokkal szebbek ám, de még mindig nem tanultam meg fényképezni :)

Sütitorony

Az úgy volt, hogy április 9-én bált szerveztek az iskolában, és én vállaltam, hogy hozzájárulunk némi sütivel a rendezvényhez. Minél jobban közelgett az a bizonyos nap, annál inkább távolodott a kedvem a süteményektől, pedig igazából szeretek sütni. Na jó, nem cukrászremekeket, de mégis. Végül eljött a péntek, a sütileadás első lehetséges napja, ötletem pedig semmi. Ez túl egyszerű, ez túl bonyolult, ehhez meg szinte semmi nincs itthon, viszont a Nagynak hasmenése van, így a gyors beszerzés is kilőve. Aztán megtaláltam. Valamit, ami ott nem muffin volt, de én annak sütöttem, és végül csak szombaton, a leadás második napján vittük el, mert evett belőle egy kicsit ez, egy kicsit többet az, még egy kicsit többet amaz, míg végül újra kellett sütni  :D

Nádi macska

A nádi macska a fészekrakó macska közeli rokona. Hűvös tavaszi reggeleken, lusta, álmosító, evés utáni szundikáló időben szívesen henyél száraz nádkötegek között kialakított kuckójában (egészen április 11-ig, amikor is a hulladék elszállításáról gondoskodó szolgáltató cég szakemberei a tavaszi kerti hulladékokat is elszállítják).

Kíváncsi vagyok, hogy a száraz levelek, és a kévébe kötött száraz nád után milyen építőanyagot választ legközelebb. Ahányszor benézek a kuckójába, mindig a kismalacok jutnak az eszembe a meséből, meg az, hogy milyen... hogy is mondjam csak, izé vagyok, mert ahogy talál magának valami tuti pecót, kereshet másikat.

Mit lehet tenni?

Mit lehet tenni, amikor szűk a ház? 65 nm két felnőttnek, két gyereknek és egy hörcsögnek. Még jó, hogy van kert, így legalább az eb és a szürke szőrös ott laknak.

Télen sokkal rosszabb, de ma is többször eszembe jutott, miközben a gyerekszobát takarítottam, hogy mennyivel jobb lenne, ha gyerekszoba helyett gumiszobának hívnák a helyiséget, akkor talán elférne benne még néhány szekrény és polc. Így reménytelen a rendrakás, hiába próbálok minden fölösleges dologtól megszabadulni. Mert már nincs fölösleges, csak olyan, ami még használható, és használjuk/ják is. Hely viszont semmi. Ugyanúgy, mint a konyhában, a fürdőszobában, az előszobában és a másik szobában.

Helyet akarok. Sokat és gyorsan. Hol lehet instant szobákat kapni? Ja, és olcsó legyen ám.

Öt meg öt

Öt ujj van a jobb kezén,
Másik öt a bal kezén.
Kétszer öt az éppen tíz,
Sárga csikó, barackíz.

Gyöngyöző tojás

Olyan egyszerűnek tűnik, ám amikor megpróbáltam az első sorokat rögzíteni, na, az megizzasztott rendesen. No meg a ragasztó. Először sima hobbiragasztóval vágtam bele, végül győzött a Sulifix. Szerintem képtelenség az egészet egyszerre felragasztani, mert már a második sor után csak nyúlik, nyúlik a ragasztó, ami a tartó kezemre ragad, miközben tekerném a többbit.

A gyöngyöket egyszerű varrócérnára fűztem fel, a sor elejét patchworktűvel rögzítettem a hungarocel tojás aján. Nekem az 1-2 sor egyszerre, kis száradás módszer vált be.

További terveim vannak a tojással, de mindent a maga idejében.

Segítsüti 2011 tavasz

Újra a lovak közé csaptak a gasztrobloggerek, és ma ismét útjára indult a Segítsüti. Egészen április 2-án éjfélig lehet licitálni a finomságos sütikre, a licitből befolyt összeggel ezúttal a Down Egyesületet támogatják.

A liciteket a Segítsüti oldalán a Sütiárverés menüpontban lehet megtenni, ezúttal külön lehetőséget biztosítanak cégeknek is..

Akinek nem áll módjában licitálni, az akció után ismét meg lehet vásárolni a résztvevő sütemények receptgyűjteményét, illetve ajándéktárgyakat. Az ebből befolyt összeggel szintén az egyesületet támogatják.

Kókuszos pálmalevél

készült ma, és nagyon finomra sikeredett. Bár még csak néhány perce kapcsoltam ki a sütőt, már be is toltam kettőt. Szerencse, hogy a Nagy és az Apjuk nincs itthon, így csak én tudom pontosan, hány darab volt :D Szeretem nagyon. Mondjuk még csinálni is, csak szeletelni ne kéne.

30 g élesztőt felfuttatunk 1 dl cukros tejben. Amíg szaladgál, összemorzsolunk 20 dkg margarint 40 dkg liszttel, majd hozzáadjuk az élesztős tejet és 3 tojás sárgáját. Összegyúrjuk, és meleg helyen úgy 40 percig kelesztjük. Ha megkelt, 3 tojás fehérjét felverjük habbá, a végén hozzázúdítunk 25 dkg cukrot, majd ha kész, belekeverünk 15 dkg kókuszreszeléket. A tésztát téglalap alakúra nyújtjuk, megkenjük a kókuszos habbal, és a keskenyebb oldalról kezdve mindkét végét betekerjük középre. 1 centis szeletekre vágjuk, sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, megkenjük felvert tojással és megszórjuk cukorral. Előmelegített sütőben 180 fokon 20-22 perc.

Igazi kalóriabomba, de megéri. Mikor szeleteljük, eléggé eldeformálódik, ami könnyen a kedvünket szegheti - az enyémet minden alkalommal, de sülés közben szépen magukhoz térnek, nem kell aggódni.

Medve, a hagyma

Nem tudom, említettem-e már, hogy családunk nő tagjai nagyon válogatósak. Ezt úgy kell érteni, hogy nagyon, nagyon, nagyon és még egy kicsit válogatósak. A lányok ugyan néha megesznek (számomra) meglepő dolgokat, de az általában egyszeri eset - mint például a Kicsi két nappal ezelőtti hurka evése -, ill. akkor, ha a számukra kifogásolható dolgot - mondjuk cukkíni - jól elrejtem. Mivel nálunk csak én főzök (Apjuk csak kávét és teát, esetleg virslit), az én esetemben még az elrejtés sem működik. Régóta próbálom megreformálni az étkezési szokásokat, kevés sikerrel. Részgyőzelmet eddig a brokkoli aratott, krémleves formájában. Elég gyatra eredmény.

Tavaly egyre-másra olvastam különböző gasztrobloggerek különböző medvehagymás receptjeit, ezért mikor megláttam a zöldségesünknél, úgy megörültem neki, hogy vettem is egy csomaggal. Nézegettem, szagolgattam, végül, mivel inkább gyöngyvirágra emlékeztetett, mint hagymára, szomorú sorsra jutott. No de idén! Ma betértünk krumpliért, és távoztunkban, fordulás közben, a szemem sarkából megláttam. Kapott még egy esélyt, és nyert. Egy kis csatát. Vajon mi legyen a kezdet? Mi lenne, ha krumplipürébe kerülne? Ó de okos is vagyok! Gyorsan beírtam a keresőbe, és kiderült, feltaláltam a kanálban a mélyedést, vagyis nem is vagyok olyan hülye, úgyhogy a vacsorára készített krumplipüré adagomba beledarabolódott néhány levélke. Megkóstolta a Nagy, és az Apjuk is, és beleegyeztek, hogy a következő püré teljesen elmedvésedjen :) Sőőőőt, a Nagy holnapi szendvicsébe is tehetek egy levélkét! Remélem, gyümölcsöző lesz a kapcsolatunk :D

Program hegyek

Igencsak mozgalmasan telt az elmúlt másfél hét. Először múlt vasárnap elmentünk a Kicsivel a helyi művelődési házba, táncházazni (most magyar táncház volt, a múltkori görögről sajnos lemaradtunk). Ez meglepő, mert én nem az a táncizós-éneklős-ringatós anyuci fajta vagyok, emellett eddig valahogy a helyi rendezvényeket is elkerültük. Mondjuk ennek, a kerülésnek az oka az lehet, hogy ahol eddig voltunk helyben, alig voltak rajtunk kívül néhányan, rendkívül jellemzi városunkra az érdeklődés hiánya, pedig... Pedig mint az utóbbi néhány hétben rájöttem, program van, és a mostani tapasztalatokat levonva, élni fogunk a lehetőséggel. Hol is tartottam? Megvan, táncház. Szuper volt, az elején kézműveskedtünk, készítettünk bárányokat, busó maszkot, majd néztük, hogyan táncolnak a többiek :D Hát igen, a Kicsi inkább volt lelkes, mint tevékeny :) Nem baj, majd legközelebb.

A táncházat kedden egy hirtelen felindulásból elkövetett drift edzés követte. Olyan jó idő volt, nem tudtuk, mint csináljunk. Drift vagy kertészkedés. A Kicsi sorsot húzott, a Nagy meg a száját, hogy ő inkább driftet nézne. Megkérdeztük a Mamáékat, befér-e a Nagy, hely volt, végül ment a Kicsi is, mi meg egy szokatlanul csendes reggeli után követtük őket. Nos, büszkén jelentem, én is drifteltem, persze csak az anyósülésen. Mit monjdak? Szép volt, jó volt, leginkább büdös, úgyhogy maradok a túrázásnál. Természetesen, köszönöm Peti! *

3 csendes nap után szombaton a lányok nagyszülői társaságban orchideákat néztek. Szegények, egész héten készültek rá, aztán pénteken úgy tűnt, ugrott a program, mert a Papa benézte a dátumot, míg végül kiderült, hogy 1 hét és 500 méter különbséggel (Syma Csarnok - Pap László Sportaréna) két orchidekiállítást is rendeztek. Szerencsére hiába próbálták jól eldugni a 19-ei 'show-t', még péntek este sikerült rábukkanni, így végül mindenki boldog volt, akit érintett a dolog.

Aztán ma, vasárnap, ismét a művelődési házban kötöttünk ki, ahol bohócok léptek fel. Megint jól éreztük magunkat, ami köszönhető Irinának, aki orosz, a férjének Lajosnak, aki magyar, a fiuknak, aki kicsit orosz, kicsit magyar, amúgy Lajos Nyikolaj, és a negyedik családtagnak, ki a szinpadon Rómeó, egyébként pedig Rocky.

Rómeó

Bár nem családtagok, de szerepelt a Nagy, és az Apjuk! is. Ahhoz képest, hogy ez volt az első fellépésük a szórakoztatóiparban, meglehetősen ügyesek voltak.

*Drift: A sportág maga nagyon hasonló a rally-hoz, azonban itt nem az idő és a sebesség számít, hanem a stílus és a kanyartechnika. A drift lényege, hogy az autó hátulját a túlkormányozottságból fakadó kitörésekor a kanyarban csúszásban kell tartani anélkül, hogy az autó megtapadjon. Ahhoz, hogy a csúszást minél tovább fenntartsuk, tökéletes kormányzásra és gázpedálkezelésre van szükség. A drift tehát kifejezetten a hátsó kerekes autók és azok pilótáinak művészete. (From: Wikipédia)



Kézvirág

Mostanában mintha csak csupa-csupa virág készülne nálunk. Körberajzolt tenyérmintákból csudi dolgokat lehet készíteni, pl. fenyőfát, ha épp karácsony közeleg (bár valljuk be, mindig közeleg egy karácsony, hacsak épp nem karácsony van), napot, vagy akár madarat is. Mi most virágot készítettünk.

Úgy érzem, a kivitelezés lehetne jobb is, azért megteszi :D A naaaaaaaagy barna csomagolópapír nem bizonyult a legjobb választásnak, és tempera is jobb lett volna a tavalyi rajzcsomagból hazaköltözött vízfestéknél. A színek, nos, azokat a Nagy választotta. Születése óta vonzódik azokhoz a színekhez, melyekhez én nem, de néha hagyni kell érvényesülni :)

Fészekrakó macska

Napjaink tudományos felfedezése a biológusok számára eddig ismeretlen fészekrakó macska. A faj Közép-Európában figyelhető meg, igen ritka. Fészkét széltől védett területen, bokrok tövében készíti száraz levelekből. Mérete és mintázata megtévesztően hasonlít a házi macskákéra. Az általa rakott tojások száma, ill. a költési idő a faj ritkasága és nehezen megfigyelhetősége miatt egyelőre ismeretlen, az azonban bizonyos, hogy a tojásokat a hím költi ki.

Ez is papír virág, zsenília szárral

A Mamának volt születésnapja, és az indulás előtti utolsó pillanatokban gyorsan összedobtuk még neki ezeket a virágokat:

Összetekertünk hozzá némi selyempapírt, és a szárát/drótot egyszerűen csak rácsavartuk. Azt hiszem, ettől egyszerűbb virágot nem is lehet készíteni, és a valóságban mutatósabb ám, mint az én zseniális fotómon :D

Elefánt tojástartóból

Valamelyik nap megkérdezte a Nagy, hogy mekkora egy elefánt? Mivel valamilyen telepatikus úton épp egy nappal korábban kaptunk a Mamától egy elefántos sütikiszúró formát, a választ némi tett is követte, sütöttünk egy pár elefántot. Linzert. Meg csináltunk ilyet is:

Az ötletet itt találtuk.

Majdnem kávés kuglóf

Szeretem azokat a süteményeket, amikhez nem kell min. 1000 és még néhány hozzávaló, ill. amikkel nem kell órákat pepecselni, max. hűtés szinten. Ennek a kuglófnak a receptjét még évekkel ezelőtt találtam valamelyik - de melyik? - "főzős újságban". (Ez is egy érdekes kérdés, minden hónapban megveszem őket, ritkán találok bennük valamit, ami használható, mindig megfogadom, hogy soha többet egyet sem, aztán mégis.) Szóval évekkel ezelőtt, és azóta el is készült jópárszor. Az eredetijében a tészta harmadába kakaóport kell tenni, így lesz kétszínű, de most csavartam rajta egyet (lehetne persze másfelé csavarni is). Alapvetően nem szeretem a kávés ízt - mint ahogy kávézni sem kávéztam soha -, de most a tészta egészébe kevertem egy jó nagy kanállal a drága csokis kapucsínó poromból. Ettől kissé kávés, de mégsem feltűnően. Az első után két nappal el kellet készíteni rögtön a második ugyanolyan példányt, és mondhatom, mindkettő az utolsó morzsáig elfogyott. A kép nem adja vissza sajnos sem a látványt (hiába na, béna fotós vagyok), még inkább sem az ízt.



Az elkészítés tényleg nagyon egyszerű, mint a muffinkáknál, összekeverem a szárazakat, másik tálban a nedveseket, aztán a kettőt együtt. A legrosszabb része a dolgoknak, ha mondhatom így, a tojásfehérje felverése, ami a végén kerül bele. Összeállítása alig néhány perc, 40 perc alatt sül meg, semmiféle extra vagy drága hozzávalót nem igényel, és nagyon finom.

*Ha valakit érdekel, szívesen bepötyögöm a receptet is.

A kaktusz virága

Van két karácsonyi kaktuszom. Olyan rég megvannak, hogy már arra sem emlékszem, mikor vettem őket. Nem vagyok jó gazdájuk, ha a gyerekeimmel is csak annyit törődnék, mint velük, már rég elköltöztek volna. Télen a konyha ablakában várják sorsuk jobbra fordulását, nyáron pedig kiteszem őket az udvarra, a nád tövébe. Mégis, magam sem értem, miért, évente kétszer gyönyörűséges virágokkal kedveskednek nekünk.

Karácsonyi kaktusz (Schlumbergera)

Fényigényes, hőigényének a szobahőmérséklet (23-24 C fok) megfelel. A fiatal növényeket évente, az idősebbeket 3-5 évente kell átültetni, melyre a tavasz közepe-vége a megfelelő időszak. A tavaszi fejlődés megindulása előtt érdemes a hajtásokat kissé visszavágni, így várhatóan erőteljesebben fejlődik és virágzik. A levágott hajtások, szártagok dugványoknak használhatók. Nyáron a növényünket, kitehetjük a szabadba is meleg, de tűző napfénytől védett félárnyékos helyre (télen azonban nagyon kedveli a közvetlen napfényt).

Isten veled, Roxy,

... hiányozni fogsz :(

Virágok tojástartóból és zseníliadrótból II.

Végül a szárak is a helyükre kerültek. Elég hozzá a drót fele. Hajtunk rá egy levélkét, majd a felső végét áttuszakoljuk a lyukon, amiben előzőleg a fogpiszkáló volt. Kicsit megkunkorgatjuk a legtetejét, és kész is. (Micsoda szakszavak! :DDD)

Ezt vajon ki festette? :D

Virágok tojástartóból és zseníliadrótból I.

Várjuk már a tavaszt, nagyon, de nem akar jönni :( Azért próbálunk egy kicsit ráhangolódni.

A tojástartó tálca mélyedéseit kivágtuk(tam, mert nem olyan egyszerű ám, mint gondoltam). Kicsit körbeszabtuk, hogy virág formája legyen. Tegnap este fogpiszkálót szúrtunk bele, hogy a kezünk csak annyira legyen festékes, amennyire, aztán megfestettük, ki-ki legjobb tudása szerint. Kértünk apjuktól valamit, amibe bele lehet szúrni, és ezen tároltuk őket éjszakára, hogy rendesen megszáradjanak. Ma pedig, kicsit később, zseníliadrótból készítünk nekik szárat.

Aki nem próbált még tojástartót szétnyiszatolni, annak javaslom, hogy körömvágó ollóval vágjon bele :), mert a nagy olló csak tépi.

Haj

"- Melyik fiúnak van a leghosszabb haja az osztályotokban?
- A Sanyinak. Na, neki aztán olyan ÉGIGÁLLÓ haja van!"

Gyorskorcsolya

Miért van az, hogy az évi egy gyorskorcsolya versenyt, amit véletlenül sikerül elcsípnem - ráadásul ez most négytávú összetett világbajnokság - a tengerentúlon rendezik, amit élőben közvetítenek (ismétlés nélkül). Miért is bosszankodok ezen? Nézzük csak. Elmúlt negyed 11, jégfelújítás után lesz még némi női verseny, aztán pedig a férfiak 10.000 méteren. Holnap iskola, negyed 7-kor kelés. Akkor most aludnom kell, vagy aludnom kell? Próbáljunk elővenni az optimista énünket. A kedvencem az európa bajnoksághoz hasonlóan most a vb-t is kihagyja. Ez sem vígasztal túlságosan :(

Cinkék

Már harmadik éve visszatérő vendégeink, kis kosztosaink a cinkék. Igaz, idén majdnem elvesztettük őket, mert a csacska is rájött, hogy kik járnak ilyenkor a vöröslevelű díszszilvafán, és bizony ritkította is a soraikat, de sikerült orvosolni a problémát. Van, hogy 10-12 csinos madárka bontogatja egyszerre a magokat az ágakon. Még soha nem sikerült rendesen összeszámolni őket. Meg lefényképezni sem :( Nem és nem adják magukat. Ablakon keresztül ugye... úgy lehet, de minek. Anélkül meg nem is érdemes próbálkozni. Amint bármelyik porcikám felbukkan a ház sarka mögül - a ház másik sarka mögül, mint ahol a fa áll, rögtön széthessen a sereg. Ha esetleg egy-egy bátor példány véletlenül marad, na akkor sem tehetek túl sokat, mert olyanok, mint a lányaim. 3 másodpercnél tovább nem maradnak ugyanazon a helyen. Mire megtalálom őket a géppel, már fölösleges is zoomolni, mert a cinke huss, csak volt. Csak tudnám, hogy csinálják mások...

Gyengéd ébresztés

Apjuk a tegnapi nap után az éjszakát is végigdolgozta, reggel ért csak haza. Próbáltam visszatartani a lányokat, míg lehet, és annak a kérésnek is eleget tenni, hogy azért ne hagyjuk egész nap aludni. Mondjuk, ezt amúgy is elég nehéz lett volna megoldani egy akkora lakásban, mint a miénk. 10 óra előtt néhány perccel eljött az idő, és engedélyt adtam a Kicsinek, hogy felkelthesse az apját. Mondtam neki, hogy nem üvöltve és ráugorva, hanem finoman, kedvesen, gyengéden, puszilva, ölelve. Lelkesen be is rohant, és már csak azt hallottam, hogy
"Ébjedj Apa, sütöttünk szajonnát!" :D
Bár, ha úgy vesszük, ez talán belefér a finom kategóriába :D

Gyöngy karkötő

Azon a bizonyos "születésnapi bulin", amire a szívószálak készültek, más meglepetés is várta a lányokat. Csináltam mindenkinek egy-egy karkötőt és gyűrűt. A lehető legegyszerűbb, a karkötő 3 soros memória drót, a gyűrű 5 soros, és kásagyöngy. A kékben van 2 féle kék,  feketés és átlátszó, a rózsaszínben 2 féle rózsaszín és átlátszó gyöngy. Természetesen, bár a Kicsi nem volt jelen, azért ő is kapott :)

 Csajos-barbies-rózsaszínes

Tengerpartis-álmodozós

Kicsit világosabbak, mint a képen, amik persze az utolsó pillanatban készültek. Szerintem tök jó lett, az új tulajoknak is tetszett.

Színház

Vasárnap megnéztük a Rózsa Művelődési Házban a lányokkal és barátnőkkel (nem iskolai, hanem családi barátnőkkel), a Misi Mókust. A Kicsi most volt először "színházban", még mozival sem próbálkoztunk, de sokkal jobban bírta, mint vártam. Úgy tűnik, jó választás volt ez a 'darab', azóta is emlegeti, azt is hozzátéve, hogy megint megnézzük. Én bírnám még 1x, a többiek kevésbé, ám a legfőbb probléma ezzel az, hogy nem ismételnek, azt hiszem, minden alkalommal más mese van, merthogy minden hónapban van gyerekeknek szóló színdarab. Februárban pl. Oroszlánkirály és Holle anyó. Majd meglátjuk. Belépő 990/kopf, mai árakhoz viszonyítva elmegy.
Ja, külön jó, hogy mindig 11-kor kezdődik, így reggel nem kell kapkodni, és még a délutáni alvás is úgymond belefér. (Nem úgy, mint mikor pl. helybe jön a cirkusz, du. 3-as kezdéssel.)
A lényeg a lényeg, mindenki jól érezte magát, megszavaztunk min. még egy látogatást.

Kupakok

Kicsit megkésve ugyan, de itt az első tipp, amit bárki megtehet környezetünkért, minden különösebb ráfordítás nélkül, minimális erőfeszítés mellett. (Előzmény itt.) Kezdjük az alapokkal.

Magyarországon csak ásványvizes palackokból darabra milliárdok kerülnek szemétbe évente, és akkor még nem is beszéltünk a műanyag üveges sörökről, energiaitalokról, szénsavas és szénsavmentes üdítőitalokról.
A hulladék szelektív gyűjtése sok helyen megoldatlan még, ám szinte mindenütt van olyan személy, vagy intézmény, akiknek műanyag kupakokat gyűjtenek. A mi településünkön pl. egy kislánynak, aki születéskor sérült, ill. egy fiatalembernek, akit sportbaleset ért (kosárlabda). A kupakok begyűjtését sokszor az érintettek családja, barátai vállalják, de rendszerint le lehet adni az oktatási intézményekben - bölcsőde, óvoda, iskola -, üzletekben is. Ha a palackok szelektív gyűjtését nem is tudjuk megoldani, a kupakokat eltehetjük (ennyivel is kevesebb kerül a szemétbe, és ahogy egy ismerős mondaná, a kis hal is hal), és mindjárt duplán segíthetünk vele.
Lehet, hogy valaki elcsodálkozik most, hogy ilyen egyszerű dologgal kezdek, de sokan azt mondják, nincs lehetőségük arra, hogy tegyenek a környezetért. Ez nem igaz, lehetőség van, csak lusták.

Kupakgyűjtésre fel hát!

Pohár-megkülönböztető szívószál

Igen, a Nagy már megint öregebb lett egy kicsit :) Ezen oknál fogva vasárnap vendégül látja néhány (egészen pontosan 3) barátnőjét. A poharak megkülönböztethetőségéért némi dekorgumi segítségével névre szóló szívószálak készültek:

Melyik a kedvenc ...

... zöldséged?

Apjuk válaszolt először: Sültkrumpli!