Segítsüti 2011 tavasz

Újra a lovak közé csaptak a gasztrobloggerek, és ma ismét útjára indult a Segítsüti. Egészen április 2-án éjfélig lehet licitálni a finomságos sütikre, a licitből befolyt összeggel ezúttal a Down Egyesületet támogatják.

A liciteket a Segítsüti oldalán a Sütiárverés menüpontban lehet megtenni, ezúttal külön lehetőséget biztosítanak cégeknek is..

Akinek nem áll módjában licitálni, az akció után ismét meg lehet vásárolni a résztvevő sütemények receptgyűjteményét, illetve ajándéktárgyakat. Az ebből befolyt összeggel szintén az egyesületet támogatják.

Kókuszos pálmalevél

készült ma, és nagyon finomra sikeredett. Bár még csak néhány perce kapcsoltam ki a sütőt, már be is toltam kettőt. Szerencse, hogy a Nagy és az Apjuk nincs itthon, így csak én tudom pontosan, hány darab volt :D Szeretem nagyon. Mondjuk még csinálni is, csak szeletelni ne kéne.

30 g élesztőt felfuttatunk 1 dl cukros tejben. Amíg szaladgál, összemorzsolunk 20 dkg margarint 40 dkg liszttel, majd hozzáadjuk az élesztős tejet és 3 tojás sárgáját. Összegyúrjuk, és meleg helyen úgy 40 percig kelesztjük. Ha megkelt, 3 tojás fehérjét felverjük habbá, a végén hozzázúdítunk 25 dkg cukrot, majd ha kész, belekeverünk 15 dkg kókuszreszeléket. A tésztát téglalap alakúra nyújtjuk, megkenjük a kókuszos habbal, és a keskenyebb oldalról kezdve mindkét végét betekerjük középre. 1 centis szeletekre vágjuk, sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, megkenjük felvert tojással és megszórjuk cukorral. Előmelegített sütőben 180 fokon 20-22 perc.

Igazi kalóriabomba, de megéri. Mikor szeleteljük, eléggé eldeformálódik, ami könnyen a kedvünket szegheti - az enyémet minden alkalommal, de sülés közben szépen magukhoz térnek, nem kell aggódni.

Medve, a hagyma

Nem tudom, említettem-e már, hogy családunk nő tagjai nagyon válogatósak. Ezt úgy kell érteni, hogy nagyon, nagyon, nagyon és még egy kicsit válogatósak. A lányok ugyan néha megesznek (számomra) meglepő dolgokat, de az általában egyszeri eset - mint például a Kicsi két nappal ezelőtti hurka evése -, ill. akkor, ha a számukra kifogásolható dolgot - mondjuk cukkíni - jól elrejtem. Mivel nálunk csak én főzök (Apjuk csak kávét és teát, esetleg virslit), az én esetemben még az elrejtés sem működik. Régóta próbálom megreformálni az étkezési szokásokat, kevés sikerrel. Részgyőzelmet eddig a brokkoli aratott, krémleves formájában. Elég gyatra eredmény.

Tavaly egyre-másra olvastam különböző gasztrobloggerek különböző medvehagymás receptjeit, ezért mikor megláttam a zöldségesünknél, úgy megörültem neki, hogy vettem is egy csomaggal. Nézegettem, szagolgattam, végül, mivel inkább gyöngyvirágra emlékeztetett, mint hagymára, szomorú sorsra jutott. No de idén! Ma betértünk krumpliért, és távoztunkban, fordulás közben, a szemem sarkából megláttam. Kapott még egy esélyt, és nyert. Egy kis csatát. Vajon mi legyen a kezdet? Mi lenne, ha krumplipürébe kerülne? Ó de okos is vagyok! Gyorsan beírtam a keresőbe, és kiderült, feltaláltam a kanálban a mélyedést, vagyis nem is vagyok olyan hülye, úgyhogy a vacsorára készített krumplipüré adagomba beledarabolódott néhány levélke. Megkóstolta a Nagy, és az Apjuk is, és beleegyeztek, hogy a következő püré teljesen elmedvésedjen :) Sőőőőt, a Nagy holnapi szendvicsébe is tehetek egy levélkét! Remélem, gyümölcsöző lesz a kapcsolatunk :D

Program hegyek

Igencsak mozgalmasan telt az elmúlt másfél hét. Először múlt vasárnap elmentünk a Kicsivel a helyi művelődési házba, táncházazni (most magyar táncház volt, a múltkori görögről sajnos lemaradtunk). Ez meglepő, mert én nem az a táncizós-éneklős-ringatós anyuci fajta vagyok, emellett eddig valahogy a helyi rendezvényeket is elkerültük. Mondjuk ennek, a kerülésnek az oka az lehet, hogy ahol eddig voltunk helyben, alig voltak rajtunk kívül néhányan, rendkívül jellemzi városunkra az érdeklődés hiánya, pedig... Pedig mint az utóbbi néhány hétben rájöttem, program van, és a mostani tapasztalatokat levonva, élni fogunk a lehetőséggel. Hol is tartottam? Megvan, táncház. Szuper volt, az elején kézműveskedtünk, készítettünk bárányokat, busó maszkot, majd néztük, hogyan táncolnak a többiek :D Hát igen, a Kicsi inkább volt lelkes, mint tevékeny :) Nem baj, majd legközelebb.

A táncházat kedden egy hirtelen felindulásból elkövetett drift edzés követte. Olyan jó idő volt, nem tudtuk, mint csináljunk. Drift vagy kertészkedés. A Kicsi sorsot húzott, a Nagy meg a száját, hogy ő inkább driftet nézne. Megkérdeztük a Mamáékat, befér-e a Nagy, hely volt, végül ment a Kicsi is, mi meg egy szokatlanul csendes reggeli után követtük őket. Nos, büszkén jelentem, én is drifteltem, persze csak az anyósülésen. Mit monjdak? Szép volt, jó volt, leginkább büdös, úgyhogy maradok a túrázásnál. Természetesen, köszönöm Peti! *

3 csendes nap után szombaton a lányok nagyszülői társaságban orchideákat néztek. Szegények, egész héten készültek rá, aztán pénteken úgy tűnt, ugrott a program, mert a Papa benézte a dátumot, míg végül kiderült, hogy 1 hét és 500 méter különbséggel (Syma Csarnok - Pap László Sportaréna) két orchidekiállítást is rendeztek. Szerencsére hiába próbálták jól eldugni a 19-ei 'show-t', még péntek este sikerült rábukkanni, így végül mindenki boldog volt, akit érintett a dolog.

Aztán ma, vasárnap, ismét a művelődési házban kötöttünk ki, ahol bohócok léptek fel. Megint jól éreztük magunkat, ami köszönhető Irinának, aki orosz, a férjének Lajosnak, aki magyar, a fiuknak, aki kicsit orosz, kicsit magyar, amúgy Lajos Nyikolaj, és a negyedik családtagnak, ki a szinpadon Rómeó, egyébként pedig Rocky.

Rómeó

Bár nem családtagok, de szerepelt a Nagy, és az Apjuk! is. Ahhoz képest, hogy ez volt az első fellépésük a szórakoztatóiparban, meglehetősen ügyesek voltak.

*Drift: A sportág maga nagyon hasonló a rally-hoz, azonban itt nem az idő és a sebesség számít, hanem a stílus és a kanyartechnika. A drift lényege, hogy az autó hátulját a túlkormányozottságból fakadó kitörésekor a kanyarban csúszásban kell tartani anélkül, hogy az autó megtapadjon. Ahhoz, hogy a csúszást minél tovább fenntartsuk, tökéletes kormányzásra és gázpedálkezelésre van szükség. A drift tehát kifejezetten a hátsó kerekes autók és azok pilótáinak művészete. (From: Wikipédia)



Kézvirág

Mostanában mintha csak csupa-csupa virág készülne nálunk. Körberajzolt tenyérmintákból csudi dolgokat lehet készíteni, pl. fenyőfát, ha épp karácsony közeleg (bár valljuk be, mindig közeleg egy karácsony, hacsak épp nem karácsony van), napot, vagy akár madarat is. Mi most virágot készítettünk.

Úgy érzem, a kivitelezés lehetne jobb is, azért megteszi :D A naaaaaaaagy barna csomagolópapír nem bizonyult a legjobb választásnak, és tempera is jobb lett volna a tavalyi rajzcsomagból hazaköltözött vízfestéknél. A színek, nos, azokat a Nagy választotta. Születése óta vonzódik azokhoz a színekhez, melyekhez én nem, de néha hagyni kell érvényesülni :)

Fészekrakó macska

Napjaink tudományos felfedezése a biológusok számára eddig ismeretlen fészekrakó macska. A faj Közép-Európában figyelhető meg, igen ritka. Fészkét széltől védett területen, bokrok tövében készíti száraz levelekből. Mérete és mintázata megtévesztően hasonlít a házi macskákéra. Az általa rakott tojások száma, ill. a költési idő a faj ritkasága és nehezen megfigyelhetősége miatt egyelőre ismeretlen, az azonban bizonyos, hogy a tojásokat a hím költi ki.

Ez is papír virág, zsenília szárral

A Mamának volt születésnapja, és az indulás előtti utolsó pillanatokban gyorsan összedobtuk még neki ezeket a virágokat:

Összetekertünk hozzá némi selyempapírt, és a szárát/drótot egyszerűen csak rácsavartuk. Azt hiszem, ettől egyszerűbb virágot nem is lehet készíteni, és a valóságban mutatósabb ám, mint az én zseniális fotómon :D

Elefánt tojástartóból

Valamelyik nap megkérdezte a Nagy, hogy mekkora egy elefánt? Mivel valamilyen telepatikus úton épp egy nappal korábban kaptunk a Mamától egy elefántos sütikiszúró formát, a választ némi tett is követte, sütöttünk egy pár elefántot. Linzert. Meg csináltunk ilyet is:

Az ötletet itt találtuk.

Majdnem kávés kuglóf

Szeretem azokat a süteményeket, amikhez nem kell min. 1000 és még néhány hozzávaló, ill. amikkel nem kell órákat pepecselni, max. hűtés szinten. Ennek a kuglófnak a receptjét még évekkel ezelőtt találtam valamelyik - de melyik? - "főzős újságban". (Ez is egy érdekes kérdés, minden hónapban megveszem őket, ritkán találok bennük valamit, ami használható, mindig megfogadom, hogy soha többet egyet sem, aztán mégis.) Szóval évekkel ezelőtt, és azóta el is készült jópárszor. Az eredetijében a tészta harmadába kakaóport kell tenni, így lesz kétszínű, de most csavartam rajta egyet (lehetne persze másfelé csavarni is). Alapvetően nem szeretem a kávés ízt - mint ahogy kávézni sem kávéztam soha -, de most a tészta egészébe kevertem egy jó nagy kanállal a drága csokis kapucsínó poromból. Ettől kissé kávés, de mégsem feltűnően. Az első után két nappal el kellet készíteni rögtön a második ugyanolyan példányt, és mondhatom, mindkettő az utolsó morzsáig elfogyott. A kép nem adja vissza sajnos sem a látványt (hiába na, béna fotós vagyok), még inkább sem az ízt.



Az elkészítés tényleg nagyon egyszerű, mint a muffinkáknál, összekeverem a szárazakat, másik tálban a nedveseket, aztán a kettőt együtt. A legrosszabb része a dolgoknak, ha mondhatom így, a tojásfehérje felverése, ami a végén kerül bele. Összeállítása alig néhány perc, 40 perc alatt sül meg, semmiféle extra vagy drága hozzávalót nem igényel, és nagyon finom.

*Ha valakit érdekel, szívesen bepötyögöm a receptet is.