Miért

Miért csak 2 csücske van egy kiflinek? Jól jönne most még vagy 10 :D

Jó dolgok a télben

Visszavonhatatlanul itt az ősz, az ősz után pedig a tél jön. Sajnos. Mert jöhetne mondjuk a tavasz, ami után pedig a nyár. Így ősz elején elgondolkodva a télen, nem sok jót látok benne. Mert a hideget nem szeretem, talán a havat egy kicsit, de mivel saroktelken lakunk, a ház a telek belső csücskében, nem kevés havat kell lapátolni, szóval el lehet képzelni. Valamint nem szeretem a gyorsan elröppenő néhány világos óra után vánszorgó sötétséget sem, pl.
Viszont van egy kétségtelen előnye a télnek. Nincsenek legyek. Tömegesen kószáló nyári legyek, és bosszantóan szemtelen ősziek sem, akik mindent megtesznek azért, hogy bevehessék magukat a számukra a kintinél kellemesebb klímájú lakásba. Töprengek még egy kicsit, hátha találok még néhány vonzó dolgot a télben. Mondjuk nem fűzök sok reményt a dologhoz.

Kanapészörf

Nézem a Spektrumot, hiperaktív szülők, elvárások, nyomás, Y generáció. Kanapészörf. Ez tetszik. Nem, nem a probléma, csak a szó.

Kanapészörf :-)

Pistike

- Pista, hány gyereke van?
- Öt.
- Fiúk, lányok?
- Fiúk.
- Mind az öt?
- Mind.
- Hány anyától?
- Öt.
- Hogy hívják őket?
- Pistike.
- És a többit?
- Pistike.
- Mind?
- Mind.

(Tudom, és-sel nem kezdünk mondatot. Csak most.)

Missing/Eltűnt

A Kicsi mostanában bukik Mr. Bean-re. A rajzoltra. Én pedig buktam Mr. Bean Teddy-jére. Volt is belőle két példányom, egy egészen kicsike, és egy hozzá képest nagyobb. Mivel nagy sztár a páros, gondoltam 2 napja, megörvendeztetem vele a Kicsit, és odaadtam neki őket. Volt is nagy öröm.

Reggel évnyitó volt az iskolában, ahová elkísértük a Nagyot, mégiscsak első nap, no. Hiába könyörögtem a Kicsinek, hagyjuk itthon a Teddy-ket, mert elvesznek, hajthatatlan volt. Normál iskolai napon 7.15-kor nyitják a kaput, ma 7.50-kor kezdték el beengedni a népet. Addig ott fagyoskodtunk a hidegben, szélben. A tömeg egyre nagyobb lett, a Kicsi egyre sírósabb, felvenni pedig nem tudtam, a 1,5 hete tönkrezúzott jobb kezem még mindig használhatatlan. Természetesen, mire elindultunk hazafelé, pici Teddy elveszett. Több osztálytárs édesanyja látta, hogy valaki felvette, de nem tudták megmondani, ki volt az. Kicsit olyan volt, mint amikor egy bűncselekmény szemtanúit hallgatják ki, és az egyik azt mondja, hogy férfi volt, a másik szerint nő, a harmadik úgy emlékszik, hogy magas, az első pedig úgy, hogy alacsony és kövér, stb. Kérdeztem a portán, nem adták-e le a nagy Teddy kistestvérét, de nem. Még ha egy gyerek találta volna meg. De nem. Egy szülő, akinek a gyereke ugyanolyan szomorú lenne, ha elvesztette volna kedvenc játékát, mint az enyém.

Azóta a Kicsi félóránként emlegeti, hogy "EVITTÉK, MACKÓMAT", nekem pedig gombóc ugrik a torkomba, és már hasmenésem van, mert én még mindig nem tudok napirendre térni afölött, hogyan rabolhatta el valaki a Kicsi mackóját.

Kitettünk egy plakátot, de sajnos nem fűzök sok reményt a dologhoz.

TEDDY, GYERE HAZA, NAGYON VÁRUNK!!!

Update: Teddy hazatért!