A francia Tomi, aki nem német, és nem is Tomi

A velünk szemben lakó fia Franciaországban él, a fiú felesége francia. Van 2 gyerekük, akik közül az egyik még nem beszél, a másik meg nem beszél. Magyarul. Velünk szemben lakik egy albérlő is, akinek az unokája kb. egyidős a Naggyal. A francia kapcsolat hazajött, keresztelőre. Szombaton együtt játszottak a kölykök az utcán. Hallom, egyfolytában osztják az észt a lányok, Tomi így, Tomi úgy, Tomi, Tomi, Tomi. Egyszer el is mesélik, hogy a Tomi német, és nem beszél, csak németül. Néztem is nagyokat, hiszen én úgy tudtam, francia. Persze az is, és amúgy Mátyás. A lányok szerint kérdezték tőle, hogy német-e, amire ő csak bólogatott. Persze, hiszen francia, és nem beszél magyarul.

Kirándulás

Azt mondja Apjuk tegnap: akkor holnap elmegyek, és felmérem azt a munkát. Én: hová?
Válasz (két gyerek nyűglődése háttérzajában): ..u.akeszire. Megörültem, úgyis régóta beszélünk arról, hogy megnézzük a Budakeszi Vadasparkot, gondoltam kössük össze a kellemeset a hasznossal, és feldobtam a labdát, mi lenne, ha elvinne minket a vadasparkhoz, ő onnan elmenne felmérni, majd visszajönne, és csatlakozna becses társaságunkhoz. Apjuk is helyeselte, este gyorsan elmentünk némi ellátmányért (mindez este 6-kor kristályosodott ki bennünk), kis ráhangolódás, milyen jó, hogy legalább hétvégére elfogadható időt mondtak, napok óta úgyis alig tudtuk még az orrunkat is kidugni a házból, jövő hétre úgyis megint rosszabb időt mondanak. Alvás, reggel viszonylag korai kelés, hogy időben el tudjunk indulni. Gyors virslireggeli, szendvicskészítés, öltözés. Számítógép bekapcs, azért nézzük csak meg, hol is van a vadaspark, milyen messze van a felméréstől. Útvonalterv, kiindulás Budakeszi, Virágvölgy u., majd te, hová is kell menned, milyen utcába?, hát az Alkotmány utcába. Te, Budakeszin nincs is Alkotmány utca. Budakeszin? De hát nekem Dunakeszire kell mennem? Igen, én úgy értettem, hogy Budakeszire, azért is mondtam, hogy menjünk el a vadasparkba. Miért nem szóltál? Nem Dunakeszin van a vadaspark? Én azt hittem, ott van, nem is tudtam, hogy van Budakeszi.

A szendvicseket megettük ebédre, gyakoroltunk holnapra, holnap irány Versegyháza és a medvefarm, hazafelé kitérő Fóton át Dunkaeszire felmérni.

Csigavitézek

Csigafán laknak a csigavitézek,

Kikről beszélnek ifjabbak és vének.

Nincs náluk bátrabb széles e világon,

Tudja ezt mindenki hetedhét határon.

Erejük hatalmas, szívük nem retten,

Megküzdenek csatában akárki ellen,

Lóhátról, dárdával, ló nélkül, kopjával,

Ellátnak seregnyi lókötő bajával.

Legnagyobb hősük Csiga Csaba vala,

Ki úgy csapott oda, hogy meggörbült a haja,

Szemei szikráztak, a torka tüzet hányt,

Megölte a sárkányt, megkapta a lányt.

A legjobbat

Ha megkérdezünk valakit, akinek gyereke van, arról, hogy milyen jövőt képzel el neki, azt fogja válaszolni, "szeretném, ha jobb élete lenne, mint nekem". Ez alatt nagyrészük azt érti, hogy reméli, a gyermekeinek nem lesznek anyagi gondjai, lesz lakása/háza, autója, jó munkája, nem lesznek napi problémái. Tehát a jobb jövő az emberek nagy-nagy többségének az anyagi biztonságot jelenti, ill. az egészséget. Természetesen azt is mondják/gondolják, hogy ezért mindent meg is tesznek. Taníttatják, gyűjtögetnek neki.

Valóban megteszünk mindent gyermekeinkért? Úgy gondolom, hogy nem. Minden szempontból kizsákmányoljuk Földünket, és gyakorlatilag egy szemétdombon élünk. Pazaroljuk az erőforrásainkat, romboljuk a környezetünket, nem törődünk a jövőnkkel. Én szeretném, ha mondjuk a Nagy is láthatna még pandákat, "lőhetne" oroszlánt (persze fényképezőgéppel), ha a Kicsi is tiszta vizet ihatna, és még sorolhatnám.

Mit teszek ezért? Kevesebbet, mint tehetnék, de próbálok fejlődni. Vannak dolgok, amit bárki megtehet, mindenféle anyagi ráfordítás nélkül, amivel kevesebbet használ, jobban gazdálkodik, újra felhasznál. Igyekszem a Nagynak, és a Kicsinek is ezt a szemléletet átadni, és remélem, hogy egyre többen leszünk, akik így gondolkodunk, bár néha támadnak kételyeim.

Ha elolvastad ezt, gondolkodj el azon, hogy Te mit értettél eddig az alatt, hogy a legjobbat szeretném a gyermekemnek, és mit tettél meg érte? Gondolkodj el azon, hogy mit tehetnél, és tedd is meg. De ne egyedül, hanem a gyermekeiddel együtt, hogy nekik ez már természetes legyen. Ha nem tudod, mit tehetnél, gyere vissza ide néha, és olvass.

Gyerekmenü II.

Úgy tűnik, minden hét tartogat egy-egy meglepetést étkezés terén.

Újabb reggeli ajánlatunk: retek kókuszos eperlekvárral. Kér valaki?

Öreg - "ANYÁM!" - biciklizik

Épp a szokásos délutáni pékség túra útvonalát teljesítettem, mikor is elérkeztem a körforgalomhoz. Ahhoz a körforgalomhoz, ahol bár sávok nincsenek felfestve, 2 autó vígan elfér egymás mellett. Ahol öreganyám (először vén p...nak akartam nevezni) kényelmesen karikázik belső íven. Kényelmes = kényelmes, én pedig siettem. A második lehajtónál, amik elég sűrűn jönnek egymás után, két utca között csak 1-1 ház van, se szó, se beszéd, minden kar-fény-hangjelzést nélkülözve, anélkül, hogy szétnézett volna, bevágott elém. Szolídan csak annyit kiáltottam felé, hogy legalább a karját meglendíthette volna. Persze nem örült neki. Persze drótszamárral talán kevés kárt tehettem volna benne, bár ítéltek el már gyalogost is kerékpáros gázolásért, de akár autó is jöhetett volna mögötte.

És (tudom, éssel nem kezdünk mondatot, de én igen) a legszívesebben persze azt kiáltottam volna neki:

ÖREGANYÁM, ÉS A BICIKLIT KI VISZI HAZA???