Boldog

Mindenkinek boldog új esztendőt kívánok.

Cukorterhelés

Általában bubis vizet iszunk itthon, néha szörpöt, esetenként 100 %-os gyümölcslevet, nagyon (nagyon-nagyon) ritkán egyéb gyümölcslevet vagy szénsavas dühítő italt. Egészségügyi és financiális okokból. Idén, ahogy közeledett a karácsony, beszereztünk néhány szimpatikusnak tűnő italt, mondván, úgyis csak egyszer van egy évben. Így került hozzánk néhány 1 literes Cappy gyümölcsital, közte körte ízesítésű is. 25-én nagy lelkesedéssel csapra is ütöttük az egyiket, aztán már az első korty után gondolkodóba estem, miért is nem csúszik. Aztán lassan jött a felismerés. Kétségkívül a terhességi cukorterheléses vizsgálat élményére emlékeztetett a dolog és a hányinger. A címkét megvizsgálva nyilvánvalóvá vált az ok, literje 145 g CUKROT tartamaz. Kérdezi Apjuk, az mennyi, egy evőkanálnyi? Kimértem és megmutattam neki :-O

Ezt írja a Coca-Cola a Cappy-ről:

"A Cappy válogatott gyümölcsök felhasználásával készül, nem tartalmaz tartósítószert és ízfokozókat, sem mesterséges színezékeket. A termékek kiváló minőségét és gyümölcstartalmát pedig a Coca-Cola legszigorúbb minőség-biztosítási rendszere garantálja."

Valahová beilleszthetnék, hogy tömény cukorszirup az egész :-(

Na jó, nem vártam csodát tőle, meg amúgy szeretem a Coca-Cola termékeit, de a jövőben a Cappy-t hanyagolni fogjuk, a körtéset mindenképp.

Csacska

A Kicsi szerint nekünk "férfi cicánk" van, szerintem ciromos kandúrunk. Az ő változata jobban tetszik :)

Henrik, a hóember

Az iskolába készült Henrik, a hóember. Remélem, épségben oda is ért. Papírból van, úgyhogy nem az olvadástól féltem :)

Nagyon meleg sál nagyon hideg napokra

Végre elkészült a sál, amin hosszabb-rövidebb megszakításokkal olyan régen dolgoztam, hogy azt elmondani sem merem :D. A tulajdonosa iskolában volt a fényképezéskor, a Kicsi nem volt hajlandó modellt állni, így maradt Brumi, a "kérek két önkéntest, maga és maga" stílusú kiválasztás eredményeként. A lányok után ő a maradék legnagyobb fickó a háznál (a kutyára csak nem próbálhattam rá), ám még így is kicsinek bizonyult a sálhoz, azért nagyjából látszik. Szép, tarkabarka fonal, széles is, hosszú is, puha is, és még 1x puha, ilyen hideg napokon jól bele lehet bújni.

Itt látszik igazán a lényeg, a bújtatás. Nem hinném, hogy én találtam fel a spanyolviaszt, de a lényeg abban áll, hogy ez, mondhatni az első kötött művem (pirulok nagyon), és sikerült.

Angyalok Erdeje

Barbie és Lego helyett ingyen:

Angyalok Erdeje a Felvonulási téren január 6-ig. Remélem vasárnap olyan lesz az idő, hogy elmehetünk. Holnap egész nap a Süss fel nap! című slágert énelkeljük, és szélűző táncot járunk :)

Update: elmentünk, és idei jó formánkat hozva a csodás látvány és a jó zene (épp Napoleon Boulevard koncert volt, a lányoknak nagyon tetszett, és bár mi nem igazán szeretjük, ott és akkor nekünk is jó volt :D ) mellett élvezhettük a szitáló valamit, a szelet, a hideget. Most hétvégén megismételjük, addig meg nézegetjük a fényképeket. Bocs, de nappal sem vagyok túl jó fotós, hát még éji sötétben :)

Barbie & LEGO 50 éve Jubileumi Kiállítás és Vásár

December 3-19. között a Millenáris területén. Felháborítónak tartom a jegyárakat. Nagyon. Nem tudom, hogy ki kalkulálta az árakat, de valószínűleg nem ebben az országban él. Szerintem. Mivel valakinek meg kell keresnie a pénzt, amit akármire elkölthetünk, Apjuk hétköznap dolgozik, ugye, mint a felnőttek nagyrésze, a Nagy pedig hétköznap iskolába jár, mint a gyerekek nagyrésze. Ezen okoknál fogva egyértelmű, hogy családi programokat hétvégére tervezhetünk: négyen potom 10.200 forintért meg is tekinthetnénk a kiállítást. Kedves Szervezők! NEM FOGJUK!

Jegyárak:
Iskolai / nyugdíjas csoport (hétköznap) / fő (10 főtől)  1500 Ft.
Gyermek (hétköznap) / fő (0-6 éves korig)  1600 Ft.
Iskolai / nyugdíjas csoport (hétvége) / fő (10 főtől)   1900 Ft.
Gyermek (hétvége) /fő  (0-6 éves korig)  1900 Ft.
Diák / nyugdíjas (hétköznap) / fő    2000 Ft.
Diák / nyugdíjas (hétvége) / fő    2500 Ft.
Felnőtt (hétköznap) / fő    2600 Ft.
Felnőtt (hétvége) / fő    2900 Ft.

Pozitív oldalát nézve a dolognak: így, hogy nem megyünk el, legalább megkíméljük magunkat a 2 nő sztereóban történő nyögésétől, hogy milyen Barbie babát vegyünk. Gondolom furmányosan úgyis úgy helyezték el a vásári standokat, hogy még véletlenül se lehessen őket kikerülni.

John és Harry

Sulis reggeleken 6.20-kor kelek, 6.35-re kész az uzsi, akkor keltem a Nagyot is. Tévé bekapcs, és félfüllel próbálom figyelni a Tényeket. A mai egyik hír John Lennonnal volt kapcsolatos. Aláfestésnek bejátszottak egy részletet az Imagine klipjéből. A Nagy ránéz a képernyőre, majd megkérdezi: ez Harry Potter? Mondom neki, nem, John Lennon. Pedig úgy néz ki. Aztán én is odanéztem. Igaza van vagy igaza van?

Képek innen és innen.

Születésnap és esküvő

2011. április 29-én a britek munkaszüneti nappal ünneplik a Kicsi harmadik születésnapját, ami igazán kedves tőlük.

Aztán úgy gondolták, ha már úgysem dolgoznak aznap, megtartanak egy esküvőt is. Valami Prince William Arthur Philip Louis of Wales aznap veszi el Catherine Elizabeth Middletont :-)

Tavaszias ősz

Tegnap délelőtt, mikor elindultunk a szokásos körutunkra, a majdnem szomszéd árkából csinos kis lila ibolyák kacsintgattak ránk :) Igen, tegnap, november 19-én. Le is szedtük őket (rossz kislányok), aztán lefényképeztük.

Kókuszos habcsók

Sajnos, a mindenki által ismert helyzet következtében Apjuk jelenleg nem a szakmájában dolgozik. (Legyünk kicsit optimisták: dolgozik). A mostani munkája igen megerőltető fizikailag, ami az étvágyára is hatással van. Konkrétan: hatalmas adag vacsora után, mikoris "jaj, de teleettem magam", néhány perc elteltével "úgy ennék valami kis nasit". Ismét sajnos, ez a munka annyira nem jövedelmező, hogy számításba jöhessenek az olyan receptek, amik úgy kezdődnek, hogy kapard ki egy vaníliarúd belsejét. A kókuszos habcsók egyszerű, és szerencsére pénztárcakímélő.

10 dkg kókuszreszeléket serpenyőben megpirítottam. Két tojás fehérjét habbá vertem, szórtam bele egy kis őrölt fahéjat, került bele még 2-3 csepp mandulaaroma és 5 dkg cukor. Mikor elkészült a hab, óvatosan beleforgattam a kókuszreszeléket, és két kávéskanál segítségével sütőpapírral bélelet tepsire adagoltam. 130 fokra előmelegített sütőben csücsültek 25 percet. Ebből a mennyiségből (ez igazából csak egy fél adag) nekem 28 ízletes sütike lett. Ajánlom, hogy aki elkészíti, ne legyen ilyen tartózkodó a mennyiséget illetően, bátran többet, mert rettentő gyorsan fogy :)

Tortapapír angyal

Ez az angyal 26 cm átmérőjű tortapapírból készült, a feje 25 mm-es préselt papírgolyó (a testnek kell egy kis papír erősítés). Az arcát filctollal és színes ceruzával rajzoltam, a haja is papír.

A testhez a tortapapírt 4 negyedre vágom. Papírból (kifosztottam a nyomtatót) vágok egy akkora körcikket, amit a tortapapír alá tudok ragasztani, különben nem lehet vele dolgozni, olyan vékony. Ezután tölcsért formálok belőle, azt is összeragasztom. A préselt papírgolyó, amit én használtam, eredetileg nincs teljesen átlyukasztva, ezért egy kisollóval átfúrom, így a golyón lévő furat egyik oldala szélesebb, mondhatni az is tölcsérszerű lesz. Vágok egy darabot aranyszínű madzagból, csomót kötök a végére, így húzom át a papírgolyón, miután megrajzolom az arcot. A csomó megtartja a madzagot benne, így lehet felakasztani. Ragasztót nyomok a fejen lévő lyukba, és beleillesztem a fejet.

A karjaihoz egy újabb papírnegyedet félbehajtok, kicsit keskenyebbre szabom, valamint levágom a csipke felét, különben túl hosszú lenne. A két keskenyebb végét összeragasztom, végül az angyal hátához rögzítem.

A hajához levágok egy kb. 1,5 cm széles, 15 cm hosszú papírdarabot, a két végét keskeny csíkokban bevagdosom, és ollóval óvatosan bekunkorítom. Kilyukasztom a közepét, keresztülfűzöm rajta az akasztót, és a fejre ragasztom.

Pál. Áfonyás muffin

Már akkor tudta, hogy ez a csütörtök csak egy csodás csütörtök lehet, amikor felébredt. Bár még korán volt, a nap sugarai táncot jártak a szobában, a madarak pedig vígan csiripeltek. Pál, a kandúr felpattant, és nagyot nyújtózott. Kinézett az ablakon, integetett a rigóknak, aztán gyorsan beszaladt a fürdőszobába, hogy megmosakodjon. Megpödörte a bajszát és kacsintott egyet kék tükörképének.
Mert Pál bizony kék volt, a füle hegyétől a farka végéig, csupán a szeme csillogott sárgán és a bajusza feketéllet. Amikor megszületett, csodálkozott az anyja, csodálkozott az apja, a nagyszülei, a szomszédok, az orvosok, az ismerősök és az ismeretlenek: nahát, vajon miért kék ez a kis kandúr? Csodájára jártak az orvosok, a tudósok, az újságírók és a tévériporterek. A vizsgálatok semmi különlegeset nem mutattak, és Pál sem tudott semmi különlegeset, hacsak azt nem, hogy kicsit hangosabban dorombolt más macskáknál. A csodálók lassan eltűntek, és csak a barátok maradtak.
A mosakodás és a bajuszpödrés után felhörpintett egy nagy csupor tejszínt, és elindult a tó felé, mert egy ilyen szép napon egyszerűen muszáj az eget nézni, azt a csodálatos kék eget. A tónál kifeküdt a nagy stég közepére, mancsát a szeme fölé tartotta, és nézte a nagy kékségét. Minden vonzotta, ami kék, talán azért, mert ő maga is kék volt. Az égen kisebb-nagyobb bárányfelhőket terelgetett néhány kósza fuvallat. A nap olyan erősen tűzött, hogy néha be kellett csuknia a szemét. Egészen addig, amíg elnyomta a buzgóság. Arra riadt fel, hogy éhes.
- Ó! - gondolta. Jól elaludtam! Be kellene kapni néhány falatot, de mit?
Még mindig a hátán feküdt, és ahogy újra kinyitotta a szemét, ismét meglátta a felhőket.
- Nicsak, az egyik egészen olyan, mintha egy óriási muffin lenne! Muffin, nyami. Áfonyás muffin…
Pál nem csak az ég kékjét szerette, hanem a szilva kékjét, a kökény kékjét, az áfonya kékjét. Macska létére jobban szerette a gyümölcsöket - a kék gyümölcsöket - az egereknél, hiszen ki látott már kék egeret?
- Azt hiszem, hazamegyek, és sütök egy kis áfonyás muffint.

Gyalogoson átkelő hely

Reggel készülődés közben a TV2 Tények (?) című reggeli hírműsorát hallgatjuk. Ma ismét elmondták, hogy hétvégén Szomathelyen hány gyereket gázoltak el, zebrán. Erről megint eszembe jutott a néhány nappal ezelőtti kalandunk, mikor is a sorompónál vártuk a vonatot - kerékpárral, és egyszercsak a hátunk mögött dudálást hallottunk. Odakapva fejem mit látok? Hát egy teherautót vezető szarvas marha dudált rá egy férfira, aki a kerékpárját tolta át a fehér csíkokon. A zebrán. A gyalogoson átkelő helyen. Rendes tőle, hogy legalább leadott egy figyelmeztető lövést :-(

Vágy

Amikor még csak a Nagy volt, soha eszembe nem jutott, hogy olyan helyre menjek, ahová ő nem jöhet. Azért, mert nem neki való, vagy azért mert egyedül szeretnék lenni/menni. Természetes volt, hogy a kötelezőktől - mint a munka - eltekintve minden pillanatban ott volt velem. Na jó, a karácsonyi ajándékokat is nélküle vettük meg. Egyébként tényleg mindig de mindig velünk volt. Egészen addig, amíg ő nem kezdte el pedzegetni, hogy maradna egy kicsit a Mamánál.
Aztán jött a Kicsi, megnőtt, megtanult járni, megtanult beszélni, megtanulta, hogy adide, tiém, áááááááááááááááááááááá. Persze a Nagy nem akarta odaadni, semmit, függetlenül attól, hogy kié. Ezért, és még sok minden másért a házunk zeng az üvöltéstől. Van, amikor a Kicsi üvölt, mert a Nagy elvett tőle valamit, és nem akarja visszadni, vagy éppen ő akar elvenni valamit a Nagytól, aki nem akarja odaadni neki. Van, amikor a Nagy üvölt, mert a Kicsi elvett tőle valamit, és nem akarja visszaadni, vagy éppen ő akar elvenni valamit a Kicsitől, aki nem akarja odaadni neki. Van, amikor én üvöltök, mert a Kicsi/Nagy üvölt, mert a Kicsi/Nagy elvett tőle valamit, és nem akarja visszaadni, vagy éppen ő akar valamit elvenni a Kicsitől/Nagytól, aki nem akarja odaadni neki. Van, amikor az Apjuk üvölt, mert a Kicsi/Nagy...
Nem mindegy, hogy ki hol ül az asztalnál, melyik pohárból iszik, fürdik elsőnek, kinek a szobája, kinek a párnája, zenét hallgassunk, vagy ne nézzük meg 1794-dik alkalommal a Mickey egeret, de a Barbie az jó lenne, csak nem mind a kettőnek, stb., stb., stb.
Szóval, amúgy sem terveztük szűk családunk bővítését, de ezek a dolgok még attól is elveszik a kedvem, hogy egyáltalán elálmodozzak arról, milyen jó is, amikor kisbaba van a háznál, aki picike, puha, ölelnivaló, jószagú. Mert a kisbaba előbb-utóbb megnő, és akkor már nem lesz picike, puha, elszalad az ölelés elől, és még jószagú sem lesz, mert megszereti az uborkát, és majd csorog végig a kezén a könyökéig az uborkalé.
Tudom, tudom, hogy másutt is így van, csak én olyan rosszul, egyre nehezebben viselem.
A Nagy december elején elmegy (valószínűleg) egy 3 napos táborba, és Apjuk felvetette, hogy nézzünk ki egy jó kis szállodát, a Kicsit pedig ha tetszik neki(k), ha nem, csak a Mamáéknál szállásoljuk el, hogy csak ketten...
Jó lenne. Jó lenne végre kicsit kettesben lenni, végre úgy váltani egymással 1 mondatot, hogy senki nem szól közbe min. 3x. A többiről nem is beszélve. Jó lenne, de félek, hogy nem feltöltene, hanem csak még inkább vágyakoznék utána nyugodt napokra.

Gyerekmenü III.

Rántott csirkemell banánnal. Esetleg uborkacsíkok müzlibe mártogatva.

Tápláléklánc

Most, hogy itt az ősz, és egyre inkább beszorulunk a lakásba, ismét előkerültek a könyvek. A Kicsi egyik könyvében csak állatképek vannak, nagyon szereti. Ma is azt nézegettük, amikor kicsit tovább akartam lépni az állatok megnevezésén. Felül sün, alatta giliszta. A következő párbeszéd zajlott:

Kicsi: Süni!
Anya: Mi van alatta?
Kicsi: ?
Anya: Giliszta. A süni amúgy gilisztát eszik.
Kicsi: Nem, Bear Grylls eszik.

Ki találja ki, hogy mit szoktunk nézni a Discovery Channel-en?

Miért

Miért csak 2 csücske van egy kiflinek? Jól jönne most még vagy 10 :D

Jó dolgok a télben

Visszavonhatatlanul itt az ősz, az ősz után pedig a tél jön. Sajnos. Mert jöhetne mondjuk a tavasz, ami után pedig a nyár. Így ősz elején elgondolkodva a télen, nem sok jót látok benne. Mert a hideget nem szeretem, talán a havat egy kicsit, de mivel saroktelken lakunk, a ház a telek belső csücskében, nem kevés havat kell lapátolni, szóval el lehet képzelni. Valamint nem szeretem a gyorsan elröppenő néhány világos óra után vánszorgó sötétséget sem, pl.
Viszont van egy kétségtelen előnye a télnek. Nincsenek legyek. Tömegesen kószáló nyári legyek, és bosszantóan szemtelen ősziek sem, akik mindent megtesznek azért, hogy bevehessék magukat a számukra a kintinél kellemesebb klímájú lakásba. Töprengek még egy kicsit, hátha találok még néhány vonzó dolgot a télben. Mondjuk nem fűzök sok reményt a dologhoz.

Kanapészörf

Nézem a Spektrumot, hiperaktív szülők, elvárások, nyomás, Y generáció. Kanapészörf. Ez tetszik. Nem, nem a probléma, csak a szó.

Kanapészörf :-)

Pistike

- Pista, hány gyereke van?
- Öt.
- Fiúk, lányok?
- Fiúk.
- Mind az öt?
- Mind.
- Hány anyától?
- Öt.
- Hogy hívják őket?
- Pistike.
- És a többit?
- Pistike.
- Mind?
- Mind.

(Tudom, és-sel nem kezdünk mondatot. Csak most.)

Missing/Eltűnt

A Kicsi mostanában bukik Mr. Bean-re. A rajzoltra. Én pedig buktam Mr. Bean Teddy-jére. Volt is belőle két példányom, egy egészen kicsike, és egy hozzá képest nagyobb. Mivel nagy sztár a páros, gondoltam 2 napja, megörvendeztetem vele a Kicsit, és odaadtam neki őket. Volt is nagy öröm.

Reggel évnyitó volt az iskolában, ahová elkísértük a Nagyot, mégiscsak első nap, no. Hiába könyörögtem a Kicsinek, hagyjuk itthon a Teddy-ket, mert elvesznek, hajthatatlan volt. Normál iskolai napon 7.15-kor nyitják a kaput, ma 7.50-kor kezdték el beengedni a népet. Addig ott fagyoskodtunk a hidegben, szélben. A tömeg egyre nagyobb lett, a Kicsi egyre sírósabb, felvenni pedig nem tudtam, a 1,5 hete tönkrezúzott jobb kezem még mindig használhatatlan. Természetesen, mire elindultunk hazafelé, pici Teddy elveszett. Több osztálytárs édesanyja látta, hogy valaki felvette, de nem tudták megmondani, ki volt az. Kicsit olyan volt, mint amikor egy bűncselekmény szemtanúit hallgatják ki, és az egyik azt mondja, hogy férfi volt, a másik szerint nő, a harmadik úgy emlékszik, hogy magas, az első pedig úgy, hogy alacsony és kövér, stb. Kérdeztem a portán, nem adták-e le a nagy Teddy kistestvérét, de nem. Még ha egy gyerek találta volna meg. De nem. Egy szülő, akinek a gyereke ugyanolyan szomorú lenne, ha elvesztette volna kedvenc játékát, mint az enyém.

Azóta a Kicsi félóránként emlegeti, hogy "EVITTÉK, MACKÓMAT", nekem pedig gombóc ugrik a torkomba, és már hasmenésem van, mert én még mindig nem tudok napirendre térni afölött, hogyan rabolhatta el valaki a Kicsi mackóját.

Kitettünk egy plakátot, de sajnos nem fűzök sok reményt a dologhoz.

TEDDY, GYERE HAZA, NAGYON VÁRUNK!!!

Update: Teddy hazatért!

Csintalan csacsik

Csintalan csacsik csicserin csámcsognak
Csudajó csemege csélcsap csordának

Bújócska

Ma (vagyis már tegnap) bújócskáztunk, és a cukkini olyan ügyesen elbújt a fasírtban, hogy egyik lány sem találta meg :-)

Nem értem dolgok - elhivatottság

A Barátnőm kislánya 1 éve bölcsibe jár. Ma 6 hetes (betegség és bölcsiszünet) kihagyás után reggel elvitték az intéménybe, majd néhány perc után vissza érte és haza vele, többszöri hányás miatt. Az újabb betegség komoly, nem fertőző, a neve bölcsiundoritisz. Mivel nem az enyém Kicsi jár oda, így természetesen nem láthatok a dolgok mélyére, ám a Barátnő elmondásából arra lehet következtetni, hogy nagyrészt a gondozónők hozzáállásának is köszönhető, persze a megszokott otthoni jólét mellett.

Hajlamos vagyok elhinni a hozzáállásról szóló mondatokat, hiszen vannak emlékek a Nagy ovis éveiből, sajnos, nem túl jók.

Mindenki tudja, hogyne tudnánk, hogy a bölcsődei dolgozók, óvónénik, tanárok, orvosok, ápolónők, rendőrök, tűzoltók, stb. nincsenek jól megfizetve. De. Attól, mert nincsenek megfizetve, még elhivatottsággal kell(ene) végezniük a munkájukat, függetlenül a körülményektől. Szerintem. Gondolom, amikor pályát választ valaki, akkor is tisztában van azzal, hogy mely szakmákat fizetik meg, és melyeket nem. Azok a szakmák, amiket fentebb említettem, tipikusan olyanok, amelyekhez kell az elhivatottság, anélkül nem lehet. Csak szívvel-lélekkel. Azért, hogy aztán majd úgy vigyük a második, harmadik, többedik gyerekünket a bölcsődébe/óvodába/iskolába, hogy szeretnénk, ha ő is X.Y.-hoz kerülne, nem pedig azzal, hogy ha lehet, én másik gondozót/óvónőt/osztályfőnököt szeretnék. Azért, hogy hálásan emlegessük a nővért, aki megtörölte a homlokunkat, aki kicserélte a kötést a sebeinket, és közben lelket öntött belénk, mosolygott ránk. Azért, hogy ha majd felnőttek leszünk, mi is rendőrök vagy tűzoltók legyünk, hogy segíthessünk másoknak, hogy olyan bátrak legyünk, mint a tűzoltó, aki nem engedte, hogy leégjen a házunk, aki kimentett a nagy létrájával.

Szóval, ha valaki nem tudja szívvel-lélekkel csinálni, és mondjuk azt feleli a szülőnek, aki lelkesen újságolja egy hosszú kihagyás után, hogy szobatiszta a gyerek, és csak alváshoz kell pelus, hogy azt majd ő meglátja, az inkább hagyja ott a pályát, és kezdjen sztárügyvédnek tanulni. Vagy politikusnak. Ott talán majd elégedett lesz annyira a fizetésével, hogy bármilyen körülmények között szívvel-lélekkel végzi majd a munkáját.

Fahéjas csigagiga

... kicsike szilvával.

Csapás csapás hátán

Amikor ideköltöztünk, volt a telken egy csersznyefa. Korai, nagyszemű, isteni. Aztán néhány év múlva sajnos kiszáradt, amikor a környéken sok más cseresznye- és meggyfa is kiszáradt. Mivel ősszel van a születésnapom, 3 éve cseresznyefa csemetét kértem ajándékba a szüleimtől. Elültettük, aztán minden tavasszal lestem a fát, hogy csak egy, csak egy szem lenne rajta, hogy végre megtudjam, milyen.

Idén tavasszal aztán láttam, hogy eljött az én időm, jópár virág pompázott a fácskámon. Majd jött az eső, jött a szél, jött a jég. Az én fácskám elhajlott, a levelei megritkultak, kilyukadtak. Egyetlen egy szem úszta meg ezt a kegyetlen időt, hogy bemutatkozzon, ilyen nagyon finom leszek.

Aztán tegnap este nekem szegezte Apjuk a kérdést: "Láttad, mennyi bogár van a cseresznyefádon?" Nem, még nem láttam. Hiszen olyan nagyon meleg volt az elmúlt napokban, hogy még az udvarra sem tudtunk kimenni. De sok volt rajta, rengeteg. Mikor kicsit megráztam a fát, horrorfilmekbe illő jelenet játszódott le. Zöld páncélos bogarak rajai kaptak szárnyra, hogy rövid idő múlva visszatérjenek. Zöld cserebogarak.

A helyzet azonnali beavatkozást kívánt, úgyhogy gyorsan lekaratéztuk őket. Nem vicc, a permetszer neve Karate. Nemrég megráztam a fát, most nem potyogtak, remélem így is marad.

Epres lógós

Hatalmas bélyegkészlettel rendelkezünk. Használjuk őket erre-arra. Most éppen erre:

Tanulni vagy nem tanulni a szünetben?

Amikor az utolsó tanítási napnak is vége lett, és a Nagy még mindig nem nyomott a kezembe semmiféle cetlit, amin a nyári tanulnivalók lettek volna, egyenesen nekiszegeztem a kérdést: mit kell nyáron gyakorolni? Erre nemes egyszerűséggel azt felelte, hogy semmit. Azt mondta az osztályfőnök, hogy ne tanuljanak, csak pihenjenek, arra való a nyár. ??? Persze nem gondoltam, hogy nyáron annyit kell majd tanulni, mint mikor iskolába jártak, meg láttam is rajta, hogy fáradt, no de mégis.

Iskolaidő alatt szívesen olvasott a Kicsinek, nekünk, mindent. Mára elmúltak ezek az idők, és ez bizony nyomot hagyott az olvasásán is. Óvatos puhatolózások közepette rá kellett ébrednem, hogy bizony elég sok mindent elfelejtett. Ennek köszönhetően a Nagy legnagyobb bánatára gyakorlásba kezdünk. Ma kezdésnek készítettem egy matematika gyakorló lapot, egy kis egyszerűt, mert a könyvek év közben beteltek. Holnap kitöltjük, és megírunk egy levelet a Papinak, amit az elküldendő fényképek mellé tehetünk.

Medvék

Pünkösd vasárnap elmentünk Veresegyházára a Medveotthonba.  Ez hiba volt. Nem az, hogy elmentünk, hanem az, hogy pont pünkösd vasárnap, csak amíg oda nem értünk, nem tudtuk, hogy pont pünkösd vasárnap van. Évek óta nagy rajongói vagyunk az intézménynek és lakóinak, már hatodik éve járunk oda, és van olyan esztendő, hogy 2x is tiszteletünket tesszük ott.

A gyerkőcök szeretik, mi is szeretjük. Elfogadható távolságra van tőlünk, és ami szintén nagyon fontos, nem hagyjuk ott a gatyánkat, azaz barátiak az árak. A második évben induláskor itthon tűzött a nap, rövidgatyó, póló. Mire odaértünk, jó kis zápor kerekedett. Gondoltuk, legalább az ellátmány ne vesszen kárba, elkezdtünk eszegetni az autóban a parkolóban. Mire befejeztük, elállt. Elindultunk a medvék felé, mire odaértünk, megint eleredt. Beálltunk a büfé eresze alá. Elállt. Még jobban megközelítettük a medvéket, és a Nagy, aki akkor még kicsi volt, kb. 5 méter megtétele után eltaknyolt, nem kicsit, bele egy nagy dagonyásba. Persze váltóruha nem volt nálunk, popsitörlővel úgy-ahogy lepucoltuk, aztán mentünk tovább. Mostmár száraz lábbal körbe lehet járni, körbeértek a térkővel, tavaly még nem voltak gólyák, már azok is vannak, és felépült egy szép kilátó is.

A medvék mellett titkos sztárunk Robi, a "paci". Ő nem állandó lakója a Medveotthonnak, dolgozni jár oda. Amikor a Nagy már kicsit nagyobb lett, közölte, hogy ugrálni szeretne (ugrálóvár, hurrá!). Elmondtam neki, hogy néhány percnyi ugrálásért nem vagyok hajlandó fizetni, de lovagolni lovagolhat, ha szeretne. Némi rábeszélés után közeli ismeretséget kötött Robival, azóta nem kérdés, hogy ugrálóvár, vagy Robi. Idén a Kicsi is csatlakozott a robigolók társaságához, minden félelm nélkül. Nem tudom, hogy Robi pontosan milyen ló, de nem póni, és nem is olyan nagydarab. Pont gyerek méret. Általában, ahol nyilvános eseményen (nem lovardában) lovagolni lehet, összekötnek néhány lószágot, köztük pedig áll valaki, aki unott arccal terelgeti őket körbe-körbe. Robira addig nem lehet felülni, amíg be nem mutatkoztunk neki, nem köszöntünk, nem simogattuk meg. Felnőtt kollégája szeretettel terelgeti a gyerekeket, igazgatja őket, feladatokat ad nekik. Emeld fel a kezed, hajolj előre, öleld át a nyakát, támaszkodj meg hátul.

Egy jótanács az odalátogatóknak: a mackókat meg lehet etetni. Jónéhány hosszú nyelű fakanál van kihelyezve, amire mézet lehet csurgatni. Mézet lehet helyben venni, és vinni is. Érdemes már reggel időben odaérni, ugyanis 11 körül már az összes mackónak keresztbe áll a szeme a sok méztől :-) Jobb esetleg hűvösebb napon, mert húst is kapnak, amit nem mindig esznek meg rögtön, és nagy melegben kellemes dögszag keveredik a macikaki szagával. A hely navigátor nélkül is könnyen megközelíthető, a településre beérve egyértelmű táblák jelzik a helyes útirányt.

A nap poénja: a kerítésen körben ismeretterjesztő táblák vannak. Sétál előttünk egy anyuka, 2 kisfiúval. Az egyik 6-7 éves lehet, a másik kicsivel idősebb. Anyuka ránéz az egyik táblára és felteszi a kérdést: "Tényleg, hogy is szaporodnak a medvék?" Mire a nagyobbik habozás nélkül rávágja: "Hát tojással!" :-))

WAMP

Ma végre én is eljutottam a WAMP-ra. Nagyon vártam már rá, többször készültünk (3-an mentünk), csak mindig közbejött valami.
Jóóóóóóóóóóó volt. Van egy gyönyörűűűűűűűűűűű táskám, a Nagynak cicás gyűrűje, Öcsémnek egere, ja, és egy karkötőm is. És persze vettem volna még ezt-azt, csak hát...

A legfontosabb, hogy azért van gyönyörűűűűűűűűűűűű táskám, mert végre találkoztam Férc Jutkával, aki nagyon-nagyon kedves, és itt is szeretném elmondani, hogy csodálom a munkáját, és számoljon arra, hogy amikor átveszem a majd' 3 milliárdos lottónyereményem, felvásárolom az egész raktárkészletét. Na jó, majdnem az egészet :-) Köszönöm szépen a kedvességed, és az ajándékot, amit nem tudom, mivel érdemeltem ki, a Nagy még fürdéshez sem akarta levenni, végül azért sikerült lebeszélni róla.

Sajnos fényképet nem sikerült készítenem a csudi dolgokról, mert mindenki lelépett a saját cuccával, azért a táskámat és a karkötőmet megpróbálom majd lefotózni.

PS: végre sikerült rendesen belinkelni azt és úgy, ahogy szerettem volna :-)

A francia Tomi, aki nem német, és nem is Tomi

A velünk szemben lakó fia Franciaországban él, a fiú felesége francia. Van 2 gyerekük, akik közül az egyik még nem beszél, a másik meg nem beszél. Magyarul. Velünk szemben lakik egy albérlő is, akinek az unokája kb. egyidős a Naggyal. A francia kapcsolat hazajött, keresztelőre. Szombaton együtt játszottak a kölykök az utcán. Hallom, egyfolytában osztják az észt a lányok, Tomi így, Tomi úgy, Tomi, Tomi, Tomi. Egyszer el is mesélik, hogy a Tomi német, és nem beszél, csak németül. Néztem is nagyokat, hiszen én úgy tudtam, francia. Persze az is, és amúgy Mátyás. A lányok szerint kérdezték tőle, hogy német-e, amire ő csak bólogatott. Persze, hiszen francia, és nem beszél magyarul.

Kirándulás

Azt mondja Apjuk tegnap: akkor holnap elmegyek, és felmérem azt a munkát. Én: hová?
Válasz (két gyerek nyűglődése háttérzajában): ..u.akeszire. Megörültem, úgyis régóta beszélünk arról, hogy megnézzük a Budakeszi Vadasparkot, gondoltam kössük össze a kellemeset a hasznossal, és feldobtam a labdát, mi lenne, ha elvinne minket a vadasparkhoz, ő onnan elmenne felmérni, majd visszajönne, és csatlakozna becses társaságunkhoz. Apjuk is helyeselte, este gyorsan elmentünk némi ellátmányért (mindez este 6-kor kristályosodott ki bennünk), kis ráhangolódás, milyen jó, hogy legalább hétvégére elfogadható időt mondtak, napok óta úgyis alig tudtuk még az orrunkat is kidugni a házból, jövő hétre úgyis megint rosszabb időt mondanak. Alvás, reggel viszonylag korai kelés, hogy időben el tudjunk indulni. Gyors virslireggeli, szendvicskészítés, öltözés. Számítógép bekapcs, azért nézzük csak meg, hol is van a vadaspark, milyen messze van a felméréstől. Útvonalterv, kiindulás Budakeszi, Virágvölgy u., majd te, hová is kell menned, milyen utcába?, hát az Alkotmány utcába. Te, Budakeszin nincs is Alkotmány utca. Budakeszin? De hát nekem Dunakeszire kell mennem? Igen, én úgy értettem, hogy Budakeszire, azért is mondtam, hogy menjünk el a vadasparkba. Miért nem szóltál? Nem Dunakeszin van a vadaspark? Én azt hittem, ott van, nem is tudtam, hogy van Budakeszi.

A szendvicseket megettük ebédre, gyakoroltunk holnapra, holnap irány Versegyháza és a medvefarm, hazafelé kitérő Fóton át Dunkaeszire felmérni.

Csigavitézek

Csigafán laknak a csigavitézek,

Kikről beszélnek ifjabbak és vének.

Nincs náluk bátrabb széles e világon,

Tudja ezt mindenki hetedhét határon.

Erejük hatalmas, szívük nem retten,

Megküzdenek csatában akárki ellen,

Lóhátról, dárdával, ló nélkül, kopjával,

Ellátnak seregnyi lókötő bajával.

Legnagyobb hősük Csiga Csaba vala,

Ki úgy csapott oda, hogy meggörbült a haja,

Szemei szikráztak, a torka tüzet hányt,

Megölte a sárkányt, megkapta a lányt.

A legjobbat

Ha megkérdezünk valakit, akinek gyereke van, arról, hogy milyen jövőt képzel el neki, azt fogja válaszolni, "szeretném, ha jobb élete lenne, mint nekem". Ez alatt nagyrészük azt érti, hogy reméli, a gyermekeinek nem lesznek anyagi gondjai, lesz lakása/háza, autója, jó munkája, nem lesznek napi problémái. Tehát a jobb jövő az emberek nagy-nagy többségének az anyagi biztonságot jelenti, ill. az egészséget. Természetesen azt is mondják/gondolják, hogy ezért mindent meg is tesznek. Taníttatják, gyűjtögetnek neki.

Valóban megteszünk mindent gyermekeinkért? Úgy gondolom, hogy nem. Minden szempontból kizsákmányoljuk Földünket, és gyakorlatilag egy szemétdombon élünk. Pazaroljuk az erőforrásainkat, romboljuk a környezetünket, nem törődünk a jövőnkkel. Én szeretném, ha mondjuk a Nagy is láthatna még pandákat, "lőhetne" oroszlánt (persze fényképezőgéppel), ha a Kicsi is tiszta vizet ihatna, és még sorolhatnám.

Mit teszek ezért? Kevesebbet, mint tehetnék, de próbálok fejlődni. Vannak dolgok, amit bárki megtehet, mindenféle anyagi ráfordítás nélkül, amivel kevesebbet használ, jobban gazdálkodik, újra felhasznál. Igyekszem a Nagynak, és a Kicsinek is ezt a szemléletet átadni, és remélem, hogy egyre többen leszünk, akik így gondolkodunk, bár néha támadnak kételyeim.

Ha elolvastad ezt, gondolkodj el azon, hogy Te mit értettél eddig az alatt, hogy a legjobbat szeretném a gyermekemnek, és mit tettél meg érte? Gondolkodj el azon, hogy mit tehetnél, és tedd is meg. De ne egyedül, hanem a gyermekeiddel együtt, hogy nekik ez már természetes legyen. Ha nem tudod, mit tehetnél, gyere vissza ide néha, és olvass.

Gyerekmenü II.

Úgy tűnik, minden hét tartogat egy-egy meglepetést étkezés terén.

Újabb reggeli ajánlatunk: retek kókuszos eperlekvárral. Kér valaki?

Öreg - "ANYÁM!" - biciklizik

Épp a szokásos délutáni pékség túra útvonalát teljesítettem, mikor is elérkeztem a körforgalomhoz. Ahhoz a körforgalomhoz, ahol bár sávok nincsenek felfestve, 2 autó vígan elfér egymás mellett. Ahol öreganyám (először vén p...nak akartam nevezni) kényelmesen karikázik belső íven. Kényelmes = kényelmes, én pedig siettem. A második lehajtónál, amik elég sűrűn jönnek egymás után, két utca között csak 1-1 ház van, se szó, se beszéd, minden kar-fény-hangjelzést nélkülözve, anélkül, hogy szétnézett volna, bevágott elém. Szolídan csak annyit kiáltottam felé, hogy legalább a karját meglendíthette volna. Persze nem örült neki. Persze drótszamárral talán kevés kárt tehettem volna benne, bár ítéltek el már gyalogost is kerékpáros gázolásért, de akár autó is jöhetett volna mögötte.

És (tudom, éssel nem kezdünk mondatot, de én igen) a legszívesebben persze azt kiáltottam volna neki:

ÖREGANYÁM, ÉS A BICIKLIT KI VISZI HAZA???

Gyerekmenü

A mai reggeli menü: vajas bundáskenyér, másképpen bundáskenyér vajjal megkenve. Valahogy a madártej savanyúkáposzta kombináció után ez már nem tudott meglepni.

Kis délutáni falatozás

Mert ugye kell valami ebéd és vacsora között.

A főszereplők: előre nyújtott levelestészta, virsli, mák. Azt mondták, jelöljük Oszkárra.

Idegenek

A minap szólt a rádió a konyhában, és egyszercsak azt hallom, hogy egy nemzetközi felmérés szerint minden ötödik ember hisz abban, hogy a földönkívüliek köztünk élnek, embernek álcázva magukat.

Én, mondhatni, nagyon szeretem a sci-fi műfaját. A kedvenc filmsorozataim két vonalat képviselnek. Rendkívül meglepő módon az egyiken olyan filmek találhatók, mint a Farscape (Csillagközi szökevények), Battlestar Galactica (BSG, Csillagközi romboló), Babylon 5, stb. (A másik vonulatot most inkább hanyagoljuk.) Ennek ellenére még soha nem gondolkodtam el azon, hogy az idegenek köztünk élnek-e. Azt hiszem/hittem, hogy a világűr más részein is van élet, akár értelmes, akár kevésbé. Ám, hogy vajon a szomszédom az-e, akinek látszik, vagy sem, még soha nem fordult meg a fejemben. Aztán meghallva ezt a 'hírt', hirtelen belémcsapott a felismerés. Ez az! Megvan! T. a szomszédban, egy idegen! Ez mindent megmagyarázna!

Eddig az hittem, szimplán csak egy vámpír, de az 'idegenség' lehetősége más megvilágításba helyezi a dolgokat. T. amúgy egy átlagos, hétköznapi 18 évesnek tűnne, ha valaki látná. Ha lehetne látni. De nem lehet. A vámpírok kerülik a nappali fényt, logikusnak tűnt, hogy T. egy vámpír. Ám az idegenek jelenlétének lehetősége... 

Kicsit tovább pörgetve a filmet rájöttem, hogy igaza van annak a minden ötödiknek. Gondoljunk csak bele. Idejöttek, és valahogy be kellett illeszkedniük addig, amíg megismernek minket. Erre az volt a legalkalmasabb, hogy felvegyék a mi külsőnket. Ám mi már annyira tönkretettük környezetünket, hogy a megnövekedett káros sugárzásnak még az ő álcaburkuk sem tud ellenállni, és gyors ütemben pusztul. Na, rémlik már? Michael Jackson? Donatella Versace? Maria Geronazzo? Vannak egy páran.

Mindenesetre most, hogy megoldottam a rejtélyt, nem tudom eldönteni, örüjek-e annak, hogy a szomszédomban egy idegen lakik.

Nyúlmáj és hagyma

Kisvárosunk üzleti hús kínálata elég gyér. A hentespultokban általában csirke, pulyka, sertés és marha kapható. Ritkán némi kacsa/liba, ill. a nagy hiperben egy kis birka - ez utóbbi aranyáron. Néhány napja véletlenül derült ki, hogy nyúlhoz is hozzájuthatok. Élve a lehetőséggel, szombaton el is hoztuk az "első adagot".
Egy része bekerült a hűtőbe, másik része megsült a sütőben, de ott volt a mája. Mihez kezdjünk vele? Egy máj nem sok, ha lefagyasztom, elfelejtem, a macskától sajnáltam:-) Aztán jött a villanás: Apjuknak jó lesz! Gyorsan aprítottam egy kis hagymát, rádobtam némi olajra, a májacskát feldaraboltam, bekentem mustárral, jól megborsoztam, kis lisztben is megforgattam, ráültettem a hagymára és még egy kis majorannával is megszórtam (ezt dobta ki elsőre a google). Apjuk az asztalnál, a Kicsi a jobb oldalán, a Nagy a másikon. A lányok tolták a sültkrumplit - muszáj volt megsütni, mert a reggeli vásárlás után elfelejtettük betenni a hűtőbe -, Apjuk meg mellé a májat is (amit egyébként nem sűrűn csinálunk, mert rajta kívül csak a szürke szőrös eszi, pontosabban enné). Egy gondolat, gyors minta a hagymából a lányoknak, és... És összevesztek rajta. A májszaftos hagymán. Legközelebb spenótot teszek alá, hátha úgy azt is megeszik.

A mai nap mondása (I.)

"A sánta pókoknak nehéz járni."
                                      (Nagy)

Húsvéti motoros felvonulás

Húsvéti motoros felvonuláson voltunk szombaton. Ez volt az első. Nekem is. Mármint motoros felvonulásom. Apjuk és a Nagy már voltak többször, de az Mikulás felvonulás volt.

Gyülekező

Kicsit (nagyon) izgultam, mert az elmúlt 2 évben nem nagyon motoroztam. Összesen 1x, amikor tavaly kipróbáltam öcsém új mociját, és megtettem vele kb. 200 métert, esetleg 300-at. Apjuknak - ő a fő motoros - mostanában olyan gépe volt, amiről még a lábam se ért le, így nem is próbálkoztam.

Szóval, nagyon izgultam, hogyan fogok helytállni, de azt hiszem, jobb voltam, mint vártam:-)) Kb. százan két órán keresztül  húztuk a gázt (mérsékelten), nyomtuk a dudát, bejártunk két várost, és jól éreztük magunkat! Azt hiszem, jövőre is megyek, a decemberin még töprengek egy kicsit, mert hiába a meleg tea, én annál fázósabb vagyok. Remélem, 2 év múlva már a Kicsi is csatlakozik a társasághoz.

A nap kérdése: a mérsékelt sebességnek köszönhetően volt idő/mód nézelődésre. Vajon miért van az, hogy ha valaki, akinek az igazolványában a 'nem' mellett 'nő' szerepel, elmegy kocogni, és sokat áldoz sportruházatra, az sajnál úgy 2000 forintot egy sportmelltartóra? Vagy akármilyen melltartóra?

Húsvéti díszek

A húsvét a karácsonnyal ellentétben soha nem tudott feldobni. Gyerekkoromban utáltam, amikor mosolyogni kellett az összes férfi ismerősnek, közelinek-távolinak egyaránt, akik csak egy újabb ital reményében tértek be, és hiába kértem, mégis annyi bűzös lét öntöttek a fejemre, hogy az csorgott végig a hajamon. Mostanság a másik véglet igaz, a lányaim még nem elég nagyok ahhoz, hogy az osztálytársaik jöjjenek locsolkodni (járnak még egyáltalán???), és bár lassan 15 éve lakunk itt, még soha, egyetlen szomszéd sem jött át húsvétkor tiszteletét tenni.
Éppen ezért nem is nagyon készülünk az ünnepre. Persze van némi apróság a lányoknak, ízletes tojások Apjuknak, a Papának és a "Gyereknek", és egy-két vésztartalék váratlan látogatóknak, de semmi több. Idén még valahogy a barkából sem került a lakásba.
Egy titkos projektnek köszönhetően azért előkerültek a díszek, és hogy ne heverjenek teljesen parlagon, megtornáztattuk őket. Íme, az idei "tojásfánk":

Sajnos, azt a horgolt gúnyát nem én követtem el.

A motor, az eső és Bear Grylls

Amikor jó az idő - értsd: a hőmérséklet 0 fok fölött van és nem esik az eső - Apjuk motorral jár dolgozni. Tegnap este a következő párbeszéd zajlott le:

"-Megnézem, milyen időt mondanak holnapra, hogy tudok-e motorral menni."
-Szerdától rosszabb időt mondanak, néhány fokos lehülés, stb.
-Meg esőt is. Majd meglátjuk. Ha hazafelé ázok el, az nem érdekel, csak reggel ne essen, mert egész nap vizes ruhában dolgozni?
-Majd úgy csinálsz, mint a Bear Grylls (családilag nézzük). Indulás előtt beteszed a ruháidat egy zsákba...
-Ja, meztelenül bemotorozok, aztán majd felöltözök!"

Azt hiszem, lenne mit nézni a tévében:-)))

Házi feladat I.

Tegnap azzal jött haza a Nagy az iskolából, hogy "holnapra kell vinni főtt kipucolt tojást"????? Mi van? Azt tudtam, hogy a tavaszi szünet előtti utolsó nap utolsó mozzanata egy egy órás kézműves szösszenet lesz, és azt is gondoltam, hogy ehhez kapcsolódhat a tojásos kérés, na de hogy főtt is, meg kipucolt is??? Te lyány, mit mondtak teneked? Főtt vagy kifújt tojás kell? Persze hogy azt mondta: kifújt! (Mennyivel egyszerűbb az ovis szülők élete, ott mindig főtt tojást kellett vinni!)

Valamit megérezhettem a dologból, mert pont előtte való nap kérdeztem meg az Apjától, vajon emlékszik-e arra, hogyan csinálták régen a kifújt tojásokat. Valamikor én is festettem olyanokat, de akkoriban a dolog oroszlánrészét (a fúrást-fújást) a nagyszüleim végezték. Apjuk szerint a lyukasztást tűvel kell elvégezni. ??? Szerintem a körömvágó olló sokkal alkalmasabb szerszám erre, így rögtön azzal próbálkoztam. Természetesen a balesetek elkerülése végett kinn az udvaron. A macska lelkes asszisztálása mellett. Hmmm. Csak egy tojás ment veszendőbe, igaz két ép példánynál többet nem is akartam készíteni. A tojástrutymót megkapta a macska, de húzta a száját, az eb sokkal lelkesebbnek mutatkozott.

Azért reggel gyorsan főztem is kettőt, biztos ami biztos.

Ibolyalikőr

Bár én magam ritkán fogyasztok alkoholt, mégis már-már beteges vonzódást érzek a különféle gyümölcspárlatok iránt. Mivel ezt mások is tudják, mára már egy kisebb készletet halmoztam fel belőlük.

Szintén rajongója vagyok a boltban vásárolt helyett házilag készített ennek-annak, így nagyon megörültem, amikor véletlenül rábukkantam az ibolyalikőrre. Pontosabban a házi ibolyalikőrre.

http://piazza-piazza.blogspot.com/2009/04/ibolyalikor.html (Ha valaki tud, segítsen, hogyan lehet ezeket a nyomorult linkeket átnevezni!)

Gondoltam, kipróbálom, úgyis itt az ibolyaszezon. Gondoltam. Nem tudom, mások hol szerzik be hozzá a virágokat, de sajnos itt mifelénk, a nagy főváros melletti nagy kisvárosban, ahol a lakosság 99%-a kertes házban lakik, egyre divatosabb a kutyasétáltatás. Persze előtte a seggüket nem dugják be, és a micsodájukra sem kötnek csomót:-(( A környező kiserdőket pedig bekerítették. A végeredmény: egészségügyi okokból inkább halogatom az ibolyalikőr elkészítését addig, amíg nem találok egy kicsit higiénikusabb lelőhelyet. Pedig a mi kertünk 100 méteres sugarában is lenne mennyiségre elég virág:

Nyuszizsömi

Elért a szokásos ünnepi bolti zárvatartási végzet. Március 15-e, a boltok zárva, és hiába voltunk tegnap vásárolni, kenyeret bizony nem vettünk!
Ilyenkor szoktak megmenteni az uzsonnazsömlécskék. Még évekkel ezelőtt találtam rájuk a Fakanál egyik számában. Ott gyerekeknek ajánlották uzsonnára őket, én reggelire szoktam elkészíteni. Szeretem, mert mindig van itthon minden hozzávaló, még élesztőből is szárított kell. Mire bemelegszik a sütő, kész a tészta, aztán még 15 perc, és lehet falni és falni és falni.
Így néznek ki frissen sülten, de nem sokáig, mert néhány perc múlva már sehogy:



Nem is sikerült jobb képet csinálni róluk, mert éhes volt a banda nagyon! Készült 2 db nyúl is a lányoknak, bár a Kicsi rögtön rávágta, hogy "Unga", ami mint tudjuk, medvét jelent:-)


Az illetékesek szerint a nyuszizsömi legfinomabb része a szeme és az orra, nem vitatkoztam velük!