Nagyon szeretjük a gesztenyét. Nem a sültet, azt valahogy nem jön be, hanem a pürét. Általában nem vacakolunk vele sokat, csak néhány másodperccel a már majdnem kiengedett állapot elérése után befaljuk. Mikor olyan kedvem van, golyókat csinálok belőle a lányoknak, úgy adogatom nekik.
Az Apjuk mostanában rákapott az egyik kereskedelmi televízió adóján futó tehetségkutató műsorra (na, vajon mi az?), és mivel az elmúlt időben nagyon sokat dolgozott, nagyon fáradt, gondoltam, jól esne neki egy kis meglepetés.
Csak egy csomag gesztenye volt itthon most, ami barátok közt is kevés 4 főnek, azt a Kicsi egymagában megenné. Ezért csavartam egy kicsit a dolgon (azt azért nem hinném, hogy én találtam fel a spanyol viaszt), önöttem hozzá egy kis tejszínt, hozzáadtam némi darált kekszet, golyókat formáztam belőle, és vízfürdő felett felolvasztott étcsokoládéba dugtam az egyik felüket. Olyan hideg van már kint, hogy néhány perc alatt rájuk keményedett a sapka.
Nem kellett sokkal több idő ahhoz sem, hogy elfogyjanak.
