Bújócska

Ma (vagyis már tegnap) bújócskáztunk, és a cukkini olyan ügyesen elbújt a fasírtban, hogy egyik lány sem találta meg :-)

Nem értem dolgok - elhivatottság

A Barátnőm kislánya 1 éve bölcsibe jár. Ma 6 hetes (betegség és bölcsiszünet) kihagyás után reggel elvitték az intéménybe, majd néhány perc után vissza érte és haza vele, többszöri hányás miatt. Az újabb betegség komoly, nem fertőző, a neve bölcsiundoritisz. Mivel nem az enyém Kicsi jár oda, így természetesen nem láthatok a dolgok mélyére, ám a Barátnő elmondásából arra lehet következtetni, hogy nagyrészt a gondozónők hozzáállásának is köszönhető, persze a megszokott otthoni jólét mellett.

Hajlamos vagyok elhinni a hozzáállásról szóló mondatokat, hiszen vannak emlékek a Nagy ovis éveiből, sajnos, nem túl jók.

Mindenki tudja, hogyne tudnánk, hogy a bölcsődei dolgozók, óvónénik, tanárok, orvosok, ápolónők, rendőrök, tűzoltók, stb. nincsenek jól megfizetve. De. Attól, mert nincsenek megfizetve, még elhivatottsággal kell(ene) végezniük a munkájukat, függetlenül a körülményektől. Szerintem. Gondolom, amikor pályát választ valaki, akkor is tisztában van azzal, hogy mely szakmákat fizetik meg, és melyeket nem. Azok a szakmák, amiket fentebb említettem, tipikusan olyanok, amelyekhez kell az elhivatottság, anélkül nem lehet. Csak szívvel-lélekkel. Azért, hogy aztán majd úgy vigyük a második, harmadik, többedik gyerekünket a bölcsődébe/óvodába/iskolába, hogy szeretnénk, ha ő is X.Y.-hoz kerülne, nem pedig azzal, hogy ha lehet, én másik gondozót/óvónőt/osztályfőnököt szeretnék. Azért, hogy hálásan emlegessük a nővért, aki megtörölte a homlokunkat, aki kicserélte a kötést a sebeinket, és közben lelket öntött belénk, mosolygott ránk. Azért, hogy ha majd felnőttek leszünk, mi is rendőrök vagy tűzoltók legyünk, hogy segíthessünk másoknak, hogy olyan bátrak legyünk, mint a tűzoltó, aki nem engedte, hogy leégjen a házunk, aki kimentett a nagy létrájával.

Szóval, ha valaki nem tudja szívvel-lélekkel csinálni, és mondjuk azt feleli a szülőnek, aki lelkesen újságolja egy hosszú kihagyás után, hogy szobatiszta a gyerek, és csak alváshoz kell pelus, hogy azt majd ő meglátja, az inkább hagyja ott a pályát, és kezdjen sztárügyvédnek tanulni. Vagy politikusnak. Ott talán majd elégedett lesz annyira a fizetésével, hogy bármilyen körülmények között szívvel-lélekkel végzi majd a munkáját.

Fahéjas csigagiga

... kicsike szilvával.

Csapás csapás hátán

Amikor ideköltöztünk, volt a telken egy csersznyefa. Korai, nagyszemű, isteni. Aztán néhány év múlva sajnos kiszáradt, amikor a környéken sok más cseresznye- és meggyfa is kiszáradt. Mivel ősszel van a születésnapom, 3 éve cseresznyefa csemetét kértem ajándékba a szüleimtől. Elültettük, aztán minden tavasszal lestem a fát, hogy csak egy, csak egy szem lenne rajta, hogy végre megtudjam, milyen.

Idén tavasszal aztán láttam, hogy eljött az én időm, jópár virág pompázott a fácskámon. Majd jött az eső, jött a szél, jött a jég. Az én fácskám elhajlott, a levelei megritkultak, kilyukadtak. Egyetlen egy szem úszta meg ezt a kegyetlen időt, hogy bemutatkozzon, ilyen nagyon finom leszek.

Aztán tegnap este nekem szegezte Apjuk a kérdést: "Láttad, mennyi bogár van a cseresznyefádon?" Nem, még nem láttam. Hiszen olyan nagyon meleg volt az elmúlt napokban, hogy még az udvarra sem tudtunk kimenni. De sok volt rajta, rengeteg. Mikor kicsit megráztam a fát, horrorfilmekbe illő jelenet játszódott le. Zöld páncélos bogarak rajai kaptak szárnyra, hogy rövid idő múlva visszatérjenek. Zöld cserebogarak.

A helyzet azonnali beavatkozást kívánt, úgyhogy gyorsan lekaratéztuk őket. Nem vicc, a permetszer neve Karate. Nemrég megráztam a fát, most nem potyogtak, remélem így is marad.

Epres lógós

Hatalmas bélyegkészlettel rendelkezünk. Használjuk őket erre-arra. Most éppen erre:

Tanulni vagy nem tanulni a szünetben?

Amikor az utolsó tanítási napnak is vége lett, és a Nagy még mindig nem nyomott a kezembe semmiféle cetlit, amin a nyári tanulnivalók lettek volna, egyenesen nekiszegeztem a kérdést: mit kell nyáron gyakorolni? Erre nemes egyszerűséggel azt felelte, hogy semmit. Azt mondta az osztályfőnök, hogy ne tanuljanak, csak pihenjenek, arra való a nyár. ??? Persze nem gondoltam, hogy nyáron annyit kell majd tanulni, mint mikor iskolába jártak, meg láttam is rajta, hogy fáradt, no de mégis.

Iskolaidő alatt szívesen olvasott a Kicsinek, nekünk, mindent. Mára elmúltak ezek az idők, és ez bizony nyomot hagyott az olvasásán is. Óvatos puhatolózások közepette rá kellett ébrednem, hogy bizony elég sok mindent elfelejtett. Ennek köszönhetően a Nagy legnagyobb bánatára gyakorlásba kezdünk. Ma kezdésnek készítettem egy matematika gyakorló lapot, egy kis egyszerűt, mert a könyvek év közben beteltek. Holnap kitöltjük, és megírunk egy levelet a Papinak, amit az elküldendő fényképek mellé tehetünk.