A Kicsi mostanában bukik Mr. Bean-re. A rajzoltra. Én pedig buktam Mr. Bean Teddy-jére. Volt is belőle két példányom, egy egészen kicsike, és egy hozzá képest nagyobb. Mivel nagy sztár a páros, gondoltam 2 napja, megörvendeztetem vele a Kicsit, és odaadtam neki őket. Volt is nagy öröm.
Reggel évnyitó volt az iskolában, ahová elkísértük a Nagyot, mégiscsak első nap, no. Hiába könyörögtem a Kicsinek, hagyjuk itthon a Teddy-ket, mert elvesznek, hajthatatlan volt. Normál iskolai napon 7.15-kor nyitják a kaput, ma 7.50-kor kezdték el beengedni a népet. Addig ott fagyoskodtunk a hidegben, szélben. A tömeg egyre nagyobb lett, a Kicsi egyre sírósabb, felvenni pedig nem tudtam, a 1,5 hete tönkrezúzott jobb kezem még mindig használhatatlan. Természetesen, mire elindultunk hazafelé, pici Teddy elveszett. Több osztálytárs édesanyja látta, hogy valaki felvette, de nem tudták megmondani, ki volt az. Kicsit olyan volt, mint amikor egy bűncselekmény szemtanúit hallgatják ki, és az egyik azt mondja, hogy férfi volt, a másik szerint nő, a harmadik úgy emlékszik, hogy magas, az első pedig úgy, hogy alacsony és kövér, stb. Kérdeztem a portán, nem adták-e le a nagy Teddy kistestvérét, de nem. Még ha egy gyerek találta volna meg. De nem. Egy szülő, akinek a gyereke ugyanolyan szomorú lenne, ha elvesztette volna kedvenc játékát, mint az enyém.
Azóta a Kicsi félóránként emlegeti, hogy "EVITTÉK, MACKÓMAT", nekem pedig gombóc ugrik a torkomba, és már hasmenésem van, mert én még mindig nem tudok napirendre térni afölött, hogyan rabolhatta el valaki a Kicsi mackóját.
Kitettünk egy plakátot, de sajnos nem fűzök sok reményt a dologhoz.
TEDDY, GYERE HAZA, NAGYON VÁRUNK!!!
Update: Teddy hazatért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése