Apjuk a tegnapi nap után az éjszakát is végigdolgozta, reggel ért csak haza. Próbáltam visszatartani a lányokat, míg lehet, és annak a kérésnek is eleget tenni, hogy azért ne hagyjuk egész nap aludni. Mondjuk, ezt amúgy is elég nehéz lett volna megoldani egy akkora lakásban, mint a miénk. 10 óra előtt néhány perccel eljött az idő, és engedélyt adtam a Kicsinek, hogy felkelthesse az apját. Mondtam neki, hogy nem üvöltve és ráugorva, hanem finoman, kedvesen, gyengéden, puszilva, ölelve. Lelkesen be is rohant, és már csak azt hallottam, hogy
"Ébjedj Apa, sütöttünk szajonnát!" :D
Bár, ha úgy vesszük, ez talán belefér a finom kategóriába :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése