Nem értem dolgok - elhivatottság

A Barátnőm kislánya 1 éve bölcsibe jár. Ma 6 hetes (betegség és bölcsiszünet) kihagyás után reggel elvitték az intéménybe, majd néhány perc után vissza érte és haza vele, többszöri hányás miatt. Az újabb betegség komoly, nem fertőző, a neve bölcsiundoritisz. Mivel nem az enyém Kicsi jár oda, így természetesen nem láthatok a dolgok mélyére, ám a Barátnő elmondásából arra lehet következtetni, hogy nagyrészt a gondozónők hozzáállásának is köszönhető, persze a megszokott otthoni jólét mellett.

Hajlamos vagyok elhinni a hozzáállásról szóló mondatokat, hiszen vannak emlékek a Nagy ovis éveiből, sajnos, nem túl jók.

Mindenki tudja, hogyne tudnánk, hogy a bölcsődei dolgozók, óvónénik, tanárok, orvosok, ápolónők, rendőrök, tűzoltók, stb. nincsenek jól megfizetve. De. Attól, mert nincsenek megfizetve, még elhivatottsággal kell(ene) végezniük a munkájukat, függetlenül a körülményektől. Szerintem. Gondolom, amikor pályát választ valaki, akkor is tisztában van azzal, hogy mely szakmákat fizetik meg, és melyeket nem. Azok a szakmák, amiket fentebb említettem, tipikusan olyanok, amelyekhez kell az elhivatottság, anélkül nem lehet. Csak szívvel-lélekkel. Azért, hogy aztán majd úgy vigyük a második, harmadik, többedik gyerekünket a bölcsődébe/óvodába/iskolába, hogy szeretnénk, ha ő is X.Y.-hoz kerülne, nem pedig azzal, hogy ha lehet, én másik gondozót/óvónőt/osztályfőnököt szeretnék. Azért, hogy hálásan emlegessük a nővért, aki megtörölte a homlokunkat, aki kicserélte a kötést a sebeinket, és közben lelket öntött belénk, mosolygott ránk. Azért, hogy ha majd felnőttek leszünk, mi is rendőrök vagy tűzoltók legyünk, hogy segíthessünk másoknak, hogy olyan bátrak legyünk, mint a tűzoltó, aki nem engedte, hogy leégjen a házunk, aki kimentett a nagy létrájával.

Szóval, ha valaki nem tudja szívvel-lélekkel csinálni, és mondjuk azt feleli a szülőnek, aki lelkesen újságolja egy hosszú kihagyás után, hogy szobatiszta a gyerek, és csak alváshoz kell pelus, hogy azt majd ő meglátja, az inkább hagyja ott a pályát, és kezdjen sztárügyvédnek tanulni. Vagy politikusnak. Ott talán majd elégedett lesz annyira a fizetésével, hogy bármilyen körülmények között szívvel-lélekkel végzi majd a munkáját.