Papírvirág

Egyre kézzelfoghatóbban itt a tavasz. A madaraknak be nem áll a csőre, süt a nap, itt-ott már virágok is vannak. Azért amíg teljesen ide nem ér, próbáljuk megidézni. 

Ezt a virágot a kézműves foglalkozáson tanultuk meg elkészíteni, ahová a lányokkal járunk. Ahhoz képest, hogy milyen egyszerű, nagyon mutatós. 

Merített papírból készül. Egy virághoz legalább 3 "virágforma" kell, mi a Naggyal 4-et használtunk. A bibéjéhez 25 mm-es miltonkapcsot borítunk be papírral, úgy, hogy a végén kb. fél centi kimaradjon. Ha ez megvan, átszúrjuk a virágokon. A kilógó részt visszahajtjuk, a szirmokat megformázzuk, "összegyűrjük". Ragasztópisztollyal faágra rögzítjük. Ennek is nagy sikere lett, tömeggyártásba kellett kezdenünk. Már kezdek attól félni, hogy nem marad ág a szilvafán, pedig elég nagy.

Ha már megemlítettem a madarakat és a szilvafát, akkor írok a Hájasról is. Áll az udvarunkon, a konyhaablak előtt egy díszszilvafa. Néhány éve tettünk rá egy madáretetőt. Az első években csak a magok árválkodtak benne, nem látogatta senki. Aztán először a cinkék tűntek fel, múlt télen pedig felbukkantak a zöldikék is. Azok a kis énekesek, akik egyszer eljöttek hozzánk, visszatérő vendégek lettek. Körülbelül két hete új vendégeket láttunk. Nem vagyok ornitológus, de szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy egy tengelic párral szaporodtunk, már naponta látjuk őket. Szóval, népes sereget etetünk. Kis kosztosaink elég sok magot el is potyogtatnak. Nos, ezekre a morzsákra kapott rá a Hájas. Hájas egy galamb. Nem tudom milyen, de nem gerle. Képes reggeltől estig járőrözni a fa alatt, és a lehullott magokat zabálni. Szó szerint zabálni, mert olyan gyorsan jár le-fel a feje a magokat kapkodva, hogy nagyon. Azt, hogy ezeken a magokon hízott-e fel ilyen szépen, vagy már eleve voltak problémái a testtömeg indexével, azt nem tudom, de tény, hogy most olyan Hájas, hogy repülni sem tud. Na jó, valamennyit igen, de közben szinte hallani a nyögését, így a legszükségesebb távokat max. fél méteres magasságban teszi meg, ha nagyon muszáj. Hogy őszinte legyek, a kis énekeseket jobban csípem, mint Hájast, akitől a csöppek tartanak, ráadásul még tele is szarja a kertet. Remélem, nem postagalamb, mert ha sikerül elkapni, elvisszük kirándulni, a levesfőzésre senki nem vállalkozott.