Épp a szokásos délutáni pékség túra útvonalát teljesítettem, mikor is elérkeztem a körforgalomhoz. Ahhoz a körforgalomhoz, ahol bár sávok nincsenek felfestve, 2 autó vígan elfér egymás mellett. Ahol öreganyám (először vén p...nak akartam nevezni) kényelmesen karikázik belső íven. Kényelmes = kényelmes, én pedig siettem. A második lehajtónál, amik elég sűrűn jönnek egymás után, két utca között csak 1-1 ház van, se szó, se beszéd, minden kar-fény-hangjelzést nélkülözve, anélkül, hogy szétnézett volna, bevágott elém. Szolídan csak annyit kiáltottam felé, hogy legalább a karját meglendíthette volna. Persze nem örült neki. Persze drótszamárral talán kevés kárt tehettem volna benne, bár ítéltek el már gyalogost is kerékpáros gázolásért, de akár autó is jöhetett volna mögötte.
És (tudom, éssel nem kezdünk mondatot, de én igen) a legszívesebben persze azt kiáltottam volna neki:
ÖREGANYÁM, ÉS A BICIKLIT KI VISZI HAZA???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése