Azt mondja Apjuk tegnap: akkor holnap elmegyek, és felmérem azt a munkát. Én: hová?
Válasz (két gyerek nyűglődése háttérzajában): ..u.akeszire. Megörültem, úgyis régóta beszélünk arról, hogy megnézzük a Budakeszi Vadasparkot, gondoltam kössük össze a kellemeset a hasznossal, és feldobtam a labdát, mi lenne, ha elvinne minket a vadasparkhoz, ő onnan elmenne felmérni, majd visszajönne, és csatlakozna becses társaságunkhoz. Apjuk is helyeselte, este gyorsan elmentünk némi ellátmányért (mindez este 6-kor kristályosodott ki bennünk), kis ráhangolódás, milyen jó, hogy legalább hétvégére elfogadható időt mondtak, napok óta úgyis alig tudtuk még az orrunkat is kidugni a házból, jövő hétre úgyis megint rosszabb időt mondanak. Alvás, reggel viszonylag korai kelés, hogy időben el tudjunk indulni. Gyors virslireggeli, szendvicskészítés, öltözés. Számítógép bekapcs, azért nézzük csak meg, hol is van a vadaspark, milyen messze van a felméréstől. Útvonalterv, kiindulás Budakeszi, Virágvölgy u., majd te, hová is kell menned, milyen utcába?, hát az Alkotmány utcába. Te, Budakeszin nincs is Alkotmány utca. Budakeszin? De hát nekem Dunakeszire kell mennem? Igen, én úgy értettem, hogy Budakeszire, azért is mondtam, hogy menjünk el a vadasparkba. Miért nem szóltál? Nem Dunakeszin van a vadaspark? Én azt hittem, ott van, nem is tudtam, hogy van Budakeszi.
A szendvicseket megettük ebédre, gyakoroltunk holnapra, holnap irány Versegyháza és a medvefarm, hazafelé kitérő Fóton át Dunkaeszire felmérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése