Nem tudom, említettem-e már, hogy családunk nő tagjai nagyon válogatósak. Ezt úgy kell érteni, hogy nagyon, nagyon, nagyon és még egy kicsit válogatósak. A lányok ugyan néha megesznek (számomra) meglepő dolgokat, de az általában egyszeri eset - mint például a Kicsi két nappal ezelőtti hurka evése -, ill. akkor, ha a számukra kifogásolható dolgot - mondjuk cukkíni - jól elrejtem. Mivel nálunk csak én főzök (Apjuk csak kávét és teát, esetleg virslit), az én esetemben még az elrejtés sem működik. Régóta próbálom megreformálni az étkezési szokásokat, kevés sikerrel. Részgyőzelmet eddig a brokkoli aratott, krémleves formájában. Elég gyatra eredmény.
Tavaly egyre-másra olvastam különböző gasztrobloggerek különböző medvehagymás receptjeit, ezért mikor megláttam a zöldségesünknél, úgy megörültem neki, hogy vettem is egy csomaggal. Nézegettem, szagolgattam, végül, mivel inkább gyöngyvirágra emlékeztetett, mint hagymára, szomorú sorsra jutott. No de idén! Ma betértünk krumpliért, és távoztunkban, fordulás közben, a szemem sarkából megláttam. Kapott még egy esélyt, és nyert. Egy kis csatát. Vajon mi legyen a kezdet? Mi lenne, ha krumplipürébe kerülne? Ó de okos is vagyok! Gyorsan beírtam a keresőbe, és kiderült, feltaláltam a kanálban a mélyedést, vagyis nem is vagyok olyan hülye, úgyhogy a vacsorára készített krumplipüré adagomba beledarabolódott néhány levélke. Megkóstolta a Nagy, és az Apjuk is, és beleegyeztek, hogy a következő püré teljesen elmedvésedjen :) Sőőőőt, a Nagy holnapi szendvicsébe is tehetek egy levélkét! Remélem, gyümölcsöző lesz a kapcsolatunk :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése