Teljesítménytúrázni voltunk tegnap a Naggyal. Tavaly jött a vágy, hogy túrázni, túrázni szeretnék. Sajnos, ez már ősz végén volt, így egészen idén májusig kellett várnom/várnunk az első erőpróbára. Azért várnunk, mert a Nagynak jönnie KELL, mese nincs. Májusig pedig azért, mert előtte olyan rossz idő volt, hogy nagyon.
Májusban teljesítettük a Dolina 13-at Albertirsán, én augusztusban a Pomáz Körül-Belült, míg a Nagy a Börzsönyben lógatta a lábát, tegnap pedig a Libaterelő 14-esét Úriban. Nagggggyon jóóóóóóó volt! Fényképek nem készültek (sajnos), mert olyan nagy a fényképezőgépünk, hogy inkább itthon hagytam, jelentős súlya van.
A Nagy mostanra már elfeljtette, milyen volt a Dolina, először vigyorgott lelkesen, aztán jött szótlanul, aztán nyögött, nyögött és még egy kicsit nyögött. Estére viszont úgy belelendült, hogy már lélekben látja magát, mint bronzjelvényes teljesítménytúrázót. Úgy legyen, rajtam nem múlik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése