Dobot készítettünk

Dobot készítettünk a héten. Az itt talált ötlet szerint indián dobot, de már rájöttem, hogy minket "átvágtak", mert formáját tekintve nem is indián, hanem kínai dob :D Mindegy, ez nem változtat a lényegen, a hangszerek készen, mi pedig jót mulattunk.

Mikor rátaláltam, rögtön vigyorogni kezdtem, végre, itt a bizonyíték, nem hiába gyűjtögetem én a Medve dobozait! Nem csak a Medve korongokat, hanem sok minden mást is, amit meglátok, megveszek, pedig még nincs is helye (még a fejemben sem), aztán egy váratlan pillanatban jön valami, és mindjárt helyükre kerülnek a kincsek.  

Gyorsan előbányásztam 3 dobozt, és az Apjuktól kért diszperzittel fehérre kentem őket. 3 réteg kellett hozzá, úgy már elég jól fedett.

Mikor megszáradt, előszedtük a festéket, amilyet soha többet nem veszek. (Most használtuk először, de szörnyű volt.) Ezekkel indián jellegűnek szánt mintákat próbáltunk festeni rá. Ki ilyet, ki olyat. 

Újabb száradás után fonal végére kötöttünk nagy fa gyöngyöket, kifúrtuk a doboz két szemben lévő oldalát, átdugtuk a fonalat, és a másik végét ott csomóztuk meg, hogy ne jöjjön ki.

A két beapplikált dobverő közé beragasztottunk egy darab nikecellt (azt hiszem, az volt :D, Apjuktól kaptuk) kicsit kifúrkáltuk, majd ráragasztottuk a doboz tetejét is.

A lyukba beleragasztottunk egy-egy evőpálcikát, és kész is lett a mi indiánnak hitt kínai dobunk.

Van még egy, arról sajnos eddig nem készült fotó.  

Libaterelő 14

Teljesítménytúrázni voltunk tegnap a Naggyal. Tavaly jött a vágy, hogy túrázni, túrázni szeretnék. Sajnos, ez már ősz végén volt, így egészen idén májusig kellett várnom/várnunk az első erőpróbára. Azért várnunk, mert a Nagynak jönnie KELL, mese nincs. Májusig pedig azért, mert előtte olyan rossz idő volt, hogy nagyon.

Májusban teljesítettük a Dolina 13-at Albertirsán, én augusztusban a Pomáz Körül-Belült, míg a Nagy a Börzsönyben lógatta a lábát, tegnap pedig a Libaterelő 14-esét Úriban. Nagggggyon jóóóóóóó volt! Fényképek nem készültek (sajnos), mert olyan nagy a fényképezőgépünk, hogy inkább itthon hagytam, jelentős súlya van.

A Nagy mostanra már elfeljtette, milyen volt a Dolina, először vigyorgott lelkesen, aztán jött szótlanul, aztán nyögött, nyögött és még egy kicsit nyögött. Estére viszont úgy belelendült, hogy már lélekben látja magát, mint bronzjelvényes teljesítménytúrázót. Úgy legyen, rajtam nem múlik!

Strandoltunk egyet hármasban

Kihasználtuk a várva-várt jóidőt, és elmentünk Ráckevére strandolni. A Nagy csütörtök óta a Börzsönyben lopja a napot, és bár hiányzott, azért hármasban is jól éreztük magunkat.

Tavaly már jártunk itt egyszer, és már mondhatni hetek óta tervezgettük, hogy idén is elmegyünk, csak hát az idő ugye... Reggel kicsit felhős volt az ég, ám ez nem tartott vissza minket, szerencsére. A nap végül kisütött, mi pedig csak fürödtünk, fürödtünk és pihentünk volna, ha a Kicsi nem rángat megint fürödni :D

Kicsit elrágódtam magamban a belépő kérdésén. 3 éves kortól 120 cm-es testmagasságig gyermekjegyet kell venni, 120 cm-es testmagasság felett pedig diákjegyet, ami +500 forint a gyermekjegyhez képest. A Nagy 143 cm, pedig még nincs 9. A legtöbb osztálytársa alacsonyabb nála, nem is kevéssel. Nem értem, miért testmagasság alapján kell különbséget tenni személy és személy között, miért nem lehet a klasszikus életkori határt alkalmazni? Mennyivel gyerekebb egy 118 centis 8 éves egy 141 centis 8 évsnél? Aztán: szinte mindenütt lehet már családi belépőt kapni, itt nem. A látogatók 95%-a gyerekkel ment, gondolom, mint mi is, elsősorban a gyerekek miatt. Lehet, hogy pont ezért.

Amúgy kicsit csalódtam, a belépőktől függetlenül, mert: 1.) kevés a wc, ami van, az is koszos, és annyira, de annyira büdös, hogy csak na; 2.) kevés az öltöző; 3.) kevés a szemetes; 4.) a gyerekmedence csúszdájához kisebb gyerekek nehezen tudnak felmenni, mert lépcső oda 0, ha a szülő felteszi, csoda, ha nem csúszik el, mert szerintem a körülötte lévő felületet a múlt században, de min. 1 hónapja takarították le utoljára, és a barna nyálka, ami a 'csempét' borítja, igencsak csúszós; 5.) egy lábmosó sem üzemelt :-O; hirtelen ennyi. Végül egy kis pozitívum: nagyon finom volt a lángos, nem papírvékony, nem szétégetett, használt olajban sütött, olajtól csöpögő vacak, hanem EHETŐ!, ami nagy szó strand-viszonylatban, szerintem. Összességében egy gyenge 7-est adnék neki, mármint a strandnak, ettől függetlenül a mi napunk 10-esre sikeredett! 

Megkérném a: - jégkrémgyártókat, hogy...

... legyenek szívesek olyan színezékeket használni, amelyek nem fesik meg a ruhát abban a pillanatban, amint lecsöppennek, igazán hálás lennék érte.

- cukrászdákat, hogy mindenképpen tartsanak hegyes végű tölcsért is, ne csak olyan laposat, hogy a kicsi gyerekek is ki tudják nyalni belőle a fagyit. Sőt. Ki tudják szívni belőle :D

- a gyorséttermeket, hogy használjanak hajlítható szívószálakat, hogy a gyerek ne döntse meg a poharat (ami fölé még nem tud hajolni, mert magas az asztal), és így ne boruljon az ölébe az összes innivaló.

- a BKV-t, hogy ne csak diákbérletet forgalmazzon, hanem diák JEGYET is, mert csinálnék én programot a gyerekeknek, de az utazás megfizethetetlen (és még csodálkoznak, hogy mindenki a gépkocsit részesíti előnyben a tömegközlekedéssel szemben). :-(

Tovább is van, mondjam még?

Segítségkérés a közösségi oldalakon

Igen,én is regisztráltam a facebook-on, és általában szeretem is, sok, számomra fontos dologról onnan értesülök (először). Van azonban a közösségi oldalaknak egy (több) olyan "funkciója?", amit nagyon, nagyon, nagyon-nagyon NEM szeretek.

Szinte minden héten megoszt egy-egy ismerősöm segítségkérést, amit más ismerőse tett közzé. Elismerem, bizonyos helyzetekben és ésszerű keretek között ez kimondottan hasznos lehet, ám... Vajon miért nem lehet egy icipici időt szánni arra, hogy ellenőrizzük a valóságtartalmat? Az utolsó két ilyen esetben, amikor pl. eltűnt személyt kerestek, elég volt az eredeti szerző oldalára kattintanom, és alig néhány másodperc alatt megtaláltam a bejegyzést, amiben már arról tájékoztattak, hogy meglett az elveszett? Még jó, hogy az ilyen segítségkérésekben van telefonszám is, amit lehet hívni, őrületbe kergetve a tulajdonost, valamint őrületbe kergetni az olyanokat, mint pl. én, akiket hihetetlenül bosszant ez a fajta emberi butaság. Na ja, lehet mondani erre, hogy eltűnt személyt viszonylag ritkán ismernek fel egy pár soros leírás alapján, és pusztán együttérzésből nem valószínű, hogy sokan felhívják a megadott számot, csak sajnos jópár menhely kapujában álló, esetleg mamáját elveszített állatkölyökről szóló segélykiáltás is kering :(

Emberek! Gondolkozzunk!

Amúgy jellemző, hogy az állatkínzásról szóló híreket, gazdikereső postokat 1000-en megosztják és lájkolják, ám amikor valóban segíteni lehetne, mondjuk parasportolóknak, hogy támogatáshoz jussanak, vagy világklasszis úszóra szavazni, aki ezzel ösztöndíjat nyerhetne, azt senki :-(

Láthatatlan Kiállítás

Tegnap útrakeltünk a Naggyal, és megtapogattuk a Láthatatlan Kiállítást. 8-9 éves kortól ajánlott, valóban nem is érdemes kisebb gyerekkel menni. 15 percenként indulnak a max. 8 fős csoportok, érdemes előre időpontot foglalni, különben várhatunk, amíg akad szabad hely. A kiállítás 12-kor nyit.

Mi pont 12-re foglaltunk időpontot, kicsit korábban érkeztünk, így egy picit várnunk kellett kinn. Nem messze tőlünk sziesztázott a Láthatatlan Kutya:

Legnagyobb sajnálatunkra a gazdája viszont valóban láthatatlan volt, így nem ismerkedhettünk meg vele közelebbről, azért csak fényképezgettük.

Összegezve: nagyon jó volt! A tárlatvezetés végén a sötét büfében elfogyasztottunk 1-1 üdítőitalt, természetesen sötétben kiszámolt fizetséggel. Figyelmesek az árképzéssel, mert ha mondjuk nem 150 forint egy üdítő, hanem csak 145, akkor nem biztos, hogy pontosan eltaláltam volna, hogy miből mennyit adjak :D



Végül még a Braile-írást is kipróbálhattuk. Én 5 évig tanultam iskolában gépírást, azóta is naponta gépelek vakon, de nem hiszem, hogy ezt használható szinten meg tudnám tanulni.

Braille-írás (vakok írása) ? Hogyan írjuk? Hogyan mondjuk?

Amikor az interneten, folyóiratokban és más kiadványokban szó esik a vakok írásáról, gyakran helytelenül használják ezt a kifejezést, úgy utalnak rá, mint Brej írás, Bráj írás, Breil-írás, Breille-írás, Bréj-írás, Bril írás, Brail-írás, Braile írás, vagy éppen mint pötty, dudor.

A magyar helyesírás szerint a vakok írására következőképpen kell utalnunk: vakírás, Braille-írás, pontírás, domború írás.

Előfordul az is, hogy a vakírás feltalálójának nevét Louise Braille-nek írják. A helyes írásmód: Louis Braille.

A kiejtés: Magyarországon többnyire ?Bráj írás?-nak ejtjük, de vannak akik ?Brej írás?-nak mondják. Az előző a hitelesebb, mert a francia kiejtéshez közelít. Louis Braille nevének kiejtése pedig: Lui Bráj.

Forrás

(Papír) teknős

Az úgy kezdődött, hogy még télen, amikor nem állnak csinos halmokban a sárgadinnyék a zöldségeseknél és úton-útfélen, hanem hosszú utazás után kényelmes papírfotelben pihenik ki fáradalmaikat a hiperek polcain, találkoztam egy üresen árválkodó dinnyetartó papírral. Rögtön megláttam benne a teknőst, és haza is hoztam. Aztán csak vártunk, vártunk egymásra.

Csütörtökön eljöttek hozzánk a lányok barátnői, kicsit esett, a csajok bent nem nagyon maradtak el, úgyhogy gyorsan előkaptam a papírtálcát, festéket, ecsetet, ollót és kitelepültünk a teraszra. A lányok 4-en voltak, no meg én, és nagy szerencsénkre pont 5 mélyedés, pontosabban teknős hát állt rendelkezésünkre, a fejeket pedig tojástartó tálcából készítettük. Vágtunk - leginkább én, festettünk és mosakodtunk :D

Külön felhívnám a figyelmet a középsőre :D

A Kicsi elég tágan értelmezte a "mindenki olyanra festi, amilyenre szeretné" kijelentést, de az övé így tökéletes!

Aki szeretne még ilyen "Recycling" dolgokat készíteni, nézzen szét például Virágnál, nagyon jó ötleteket fog találni.

Alkotás közben megbeszéltünk 1-2 apróságot a teknősökről, szóba került a teknősbéka és a nyúl esete. A társaság legidősebb tagja jutott tovább annál, hogy már hallott róla, és elmondani a lényegét, ezért úgy gondolom, jövő héten tartunk (tartok) egy rövid, de velős (báb)színházi előadást a témában :D Most épp a bábokon töröm a fejem :DD